HU/SB 3.7.4
4. VERS
- asrākṣīd bhagavān viśvaṁ
- guṇa-mayyātma-māyayā
- tayā saṁsthāpayaty etad
- bhūyaḥ pratyapidhāsyati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
asrākṣīt–a teremtést előidézte; bhagavān–az Istenség Személyisége; viśvam–az univerzum; guṇa-mayyā–az anyagi természet három minőségével felruházva; ātma–önvaló; māyayā–az energia által; tayā–általa; saṁsthāpayati–fenntart; etat–mindezek; bhūyaḥ–aztán újra; praty-apidhāsyati–el is pusztítja.
FORDÍTÁS
Saját oltalma alatt álló energiája, az anyagi természet három kötőereje révén, az Úr idézte elő ennek az univerzumnak a teremtését. Ezzel az energiájával tartja fenn a teremtést, majd pusztítja el újra és újra.
MAGYARÁZAT
Ezt az anyagi univerzumot az Úr azoknak az élőlényeknek teremtette, akiket elragadott az illuzórikus gondolat, hogy Őt utánozva eggyé váljanak Vele. Az anyagi természet három kötőerejének feladata az, hogy továbbra is megtévessze a feltételekhez kötött lelkeket. A feltételekhez kötött élőlény az illuzórikus energiától megtévesztve az anyagi teremtés részének tekinti magát, mert megfeledkezik lelki azonosságáról, s így életről életre az anyagi cselekedetek szövevényébe bonyolódik. Ez az anyagi világ nem az Úr, hanem a feltételekhez kötött lelkek számára van, akik visszaéltek Istentől kapott függetlenségükkel, és uralkodni akartak, s emiatt el kell szenvedniük az ismétlődő születést és halált.