HU/SB 3.9.1
1. VERS
- brahmovāca
- jñāto ’si me ’dya sucirān nanu deha-bhājāṁ
- na jñāyate bhagavato gatir ity avadyam
- nānyat tvad asti bhagavann api tan na śuddhaṁ
- māyā-guṇa-vyatikarād yad urur vibhāsi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
brahmā uvāca–az Úr Brahmā mondta; jñātaḥ–ismert; asi–Te vagy; me–általam; adya–ma; sucirāt–hosszú idő után; nanu–de; deha-bhājām–annak, akinek anyagi teste van; na–nem; jñāyate–ismert; bhagavataḥ–az Istenség Személyiségének; gatiḥ–folyamat; iti–így van; avadyam–nagy sértés; na anyat–senki sincs túl; tvat–Te; asti–van; bhagavan–ó, Uram; api–bár ott van; tat–bármi, ami lehet; na–soha; śuddham–abszolút; māyā–anyagi energia; guṇa-vyatikarāt–kötőerőinek keveredése miatt; yat–aminek; uruḥ–transzcendentális; vibhāsi–Te vagy.
FORDÍTÁS
Az Úr Brahmā így szólt: Ó, Uram! Ma, sok-sok év vezeklés után megismerhettelek. Ó, milyen szerencsétlenek a megtestesült élőlények, hogy nem ismerhetik személyiséged! Uram, Te vagy az egyetlen, akit érdemes ismerni, mert nincs semmi, ami Nálad magasabb rendű lenne. Ha van valami, amiről feltételezik, hogy Fölötted áll, az nem az Abszolút. Te a Legfelsőbbként létezel, létrehozva teremtő anyagi energiádat.
MAGYARÁZAT
Az anyagi testek által feltételekhez kötött élőlények tudatlanságának csúcspontja az, hogy nem ismerik a kozmikus megnyilvánulás legfelsőbb okát. Minden ember más és más elméletet vall a legfelsőbb okot illetően, de ezek közül egyik sem hiteles. Viṣṇu az egyetlen legfelsőbb ok, s a köztes akadály az Úr illuzórikus energiája. Az Úr csodálatos anyagi energiájának azt a feladatot adta, hogy sok-sok csodás eltorzulást teremtsen az anyagi világban, így a feltételekhez kötött lelkek, akiket ez az energia illúzióban tart, képtelenek megismerni a legfelsőbb okot. A legelszántabb tudósról és filozófusról sem mondhatjuk tehát, hogy csodálatos. Mind csak azért tűnnek annak, mert eszközök az Úr illuzórikus energiájának a kezében. Az illúzió hatása alatt az emberek tagadják a Legfelsőbb Úr létét, s az illuzórikus energia ostoba termékeit tekintik legfelsőbbnek.
Az ember az Úr indokolatlan kegyéből ismerheti meg a legfelsőbb okot, az Istenség Személyiségét. Ezt a kegyet az Úr tiszta bhaktái kapják meg, például Brahmā és azok, akik tanítványi láncolatához tartoznak. Az Úr Brahmā csakis lemondásai eredményeképpen láthatta meg Garbhodakaśāyī Viṣṇut, és csak amikor meglátta, érthette meg eredeti valójában az Urat. Brahmā rendkívül elégedett volt, amikor az Úr páratlan szépségét és fenségét megpillantotta, és elismerte, hogy semmi sincs Hozzá fogható. Csakis a lemondások révén képes az ember felismerni az Úr szépségét és fenségét, s ha megismeri, többé nem vonzódik semmi máshoz. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 2.59) is megerősíti: param dṛṣṭvā nivartate.
Brahmā itt elítéli azokat az ostoba embereket, akik nem törekszenek arra, hogy az Úr legfelsőbb szépsége és fensége után kutassanak. Minden emberi lénynek törekednie kell e tudásra, és ha ezt nem teszi, csak eltékozolja az életét. Azt, ami anyagi értelemben gyönyörű vagy fenséges, a varjakhoz hasonlatos élőlények élvezik. A varjak mindig a kidobott szemetet csipegetik, de a fehér kacsák nem csatlakoznak a varjakhoz. Ők inkább a gyönyörű gyümölcsöskertek övezte kristálytiszta vizű tavakban lelik örömüket, ahol lótuszvirágok nyílnak. A varjak és a kacsák származásuk alapján kétségtelenül egyaránt madarak, de tollazatuk teljesen eltérő.