HU/SB 3.9.12
12. VERS
- nātiprasīdati tathopacitopacārair
- ārādhitaḥ sura-gaṇair hṛdi baddha-kāmaiḥ
- yat sarva-bhūta-dayayāsad-alabhyayaiko
- nānā-janeṣv avahitaḥ suhṛd antar-ātmā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na–soha; ati–nagyon; prasīdati–elégedetté válik; tathā–amennyire; upacita–pompás elrendezés által; upacāraiḥ–az imádathoz szükséges számtalan tartozékkal; ārādhitaḥ–imádják; sura-gaṇaiḥ–a mennyei félistenek; hṛdi baddha-kāmaiḥ–mindenféle anyagi vággyal a szívben; yat–ami; sarva–mind; bhūta–élőlények; dayayā–hogy indokolatlan kegyében részesítse őket; asat–abhakta; alabhyayā–el nem érve; ekaḥ–egyetlen; nānā–sokféle; janeṣu–az élőlényekben; avahitaḥ–érzékelt; suhṛt–jóakaró barát; antaḥ–belül; ātmā–Felsőlélek.
FORDÍTÁS
Uram! Téged nem tesz igazán elégedetté a félistenek által bemutatott imádat, akik a legkülönfélébb kellékeket ajánlják fel Neked nagy pompával, ám közben teli vannak anyagi vágyakkal. Te Felsőlélekként mindenki szívében ott lakozol, hogy indokolatlan kegyedben részesíts mindenkit. Te vagy az örök jóakaró, de az abhakták nem érhetnek el Téged.
MAGYARÁZAT
A mennyei bolygókon élő félistenek, akik az anyagi világ működésének kijelölt irányítói, szintén az Úr bhaktái, ugyanakkor azonban vágynak az anyagi gazdagságra és az érzékkielégítésre is. Az Úr olyan kegyes, hogy az anyagi boldogság számtalan formáját biztosítja számukra, többet is, mint amire vágyhatnak, de nem elégedett velük, mert nem tiszta bhakták. Az Úr nem akarja, hogy megszámlálhatatlanul sok fia (az élőlények) közül akárcsak egy is a háromféle gyötrelem jellemezte anyagi világban maradjon, hogy állandóan a születés, a halál, az öregkor és betegség anyagi fájdalmaitól szenvedjen. A mennyei bolygók félistenei és sok bhakta ezen a bolygón, az anyagi világban akar maradni az Úr bhaktájaként, hogy élvezhesse az anyagi boldogságot. Ezt annak a kockázatával teszik, hogy alacsonyabb létformába zuhanhatnak, s ezért az Úr nem elégedett velük.
A tiszta bhakták nem vágynak semmiféle anyagi élvezetre, és nem is idegenkednek attól. Teljesen összehangolják vágyaikat az Úr vágyaival, és személyes érdekből semmit sem tesznek. Arjuna jó példa erre. Saját érzései alapján, családi ragaszkodás miatt nem akart harcolni, végül azonban a Śrīmad Bhagavad-gītāt végighallgatva beleegyezett, hogy harcoljon az Úr kedvéért. Az Úr tehát nagyon elégedett tiszta bhaktáival, mert nem az érzékkielégítésért cselekszenek, hanem egyedül az Úr vágyát akarják teljesíteni. Paramātmāként, Felsőlélekként az Úr ott van mindenki szívében, s mindig, mindenkinek megadja a lehetőséget, hogy jó tanácsot kapjon Tőle. Mindenkinek meg kell ragadnia ezt a lehetőséget, és transzcendentális szerető szolgálatot kell végeznie Neki, minden mást kizárva.
Az abhakták azonban nem olyanok, mint a félistenek, és nem is olyanok, mint a tiszta bhakták, hanem az Úrhoz fűződő transzcendentális kapcsolat ellen vannak. Fellázadtak az Úr ellen, s most szünet nélkül saját cselekedeteik visszahatásaitól kell szenvedniük.
A Bhagavad-gītā (BG 4.11) kijelenti: ye yathā māṁ prapadyante tāṁs tathaiva bhajāmy aham. „Az Úr egyformán kegyes minden élőlényhez, ám az élőlények maguk képesek az Urat nagyobb vagy kisebb mértékben elégedetté tenni.” A félisteneket sakāma bhaktáknak nevezik, olyan bhaktáknak, akiknek elméjében anyagi vágyak élnek, míg a tiszta bhaktákat niṣkāma bhaktáknak hívják, mert nincsenek olyan vágyaik, amelyek személyes érdekeiket szolgálnák. A sakāma bhakták énközpontúak, mert nem gondolnak másokra, ezért nem képesek tökéletesen elégedetté tenni az Urat, míg a tiszta bhakták vállalják azt a missziós feladatot, hogy az abhaktákat bhaktákká változtassák, s ezért nagyobb örömet okoznak az Úrnak, mint a félistenek. Az Úr nem törődik az abhaktákkal, noha jóakaróként és Felsőlélekként ott lakozik mindenki szívében. Azonban nekik is megadja a lehetőséget arra, hogy megkapják kegyét tiszta bhaktáin keresztül, akik misszionárius tevékenységet végeznek. Néha az Úr maga száll alá e missziós tevékenység elvégzése érdekében, ahogyan például az Úr Caitanyaként tette. Ám főképpen hiteles képviselőit küldi el, s ezzel indokolatlan kegyében részesíti az abhaktákat. Az Úr olyannyira elégedett tiszta bhaktáival, hogy azt akarja, őket illesse elismerés a missziós tevékenység sikeréért, noha Ő maga is végre tudná hajtani. Ez a jele annak, hogy elégedett a tiszta niṣkāma bhaktákkal, nem úgy, mint a sakāma bhaktákkal. E transzcendentális tettei révén az Úr megszabadul a részrehajlás vádjától, ugyanakkor kimutatja, mennyire elégedett bhaktáival.
Ennél a pontnál felmerülhet egy kérdés: Ha az Úr ott lakozik az abhakták szívében, miért nem ösztönzi őket arra, hogy bhaktákká váljanak? Azt válaszolhatjuk, hogy a makacs abhakták olyanok, mint a terméketlen vagy lúgos föld, amelyet nem lehet megművelni. Az Úr szerves részeként minden egyéni élőlény rendelkezik egy parányi függetlenséggel, s e parányi függetlenséggel visszaélve az abhakták sértést sértés után követnek el mind az Úr, mind pedig misszionárius munkát végző tiszta bhaktái ellen. Tetteik eredményeképpen olyan terméketlenné válnak, mint a lúgos föld, amely nem hozhat termést.