HU/SB 3.9.29
29. VERS
- śrī-bhagavān uvāca
- mā veda-garbha gās tandrīṁ
- sarga udyamam āvaha
- tan mayāpāditaṁ hy agre
- yan māṁ prārthayate bhavān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-bhagavān uvāca–az Úr, az Istenség Személyisége így szólt; mā–ne; veda-garbha–ó, te, aki rendelkezel minden védikus bölcsesség mélységével; gāḥ tandrīm–szomorú lettél; sarge–a teremtésért; udyamam–vállalkozás; āvaha–csak vállald; tat–az (amit akarsz); mayā–Általam; āpāditam–végrehajtott; hi–bizonyára; agre–korábban; yat–amely; mām–Tőlem; prārthayate–könyörögve; bhavān–te.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége ekkor így szólt: Ó, Brahmā! Ó, védikus bölcsesség kútja! Ne légy szomorú, s ne aggódj a teremtés miatt! Amiért könyörögsz Hozzám, már megadtam Neked.
MAGYARÁZAT
Akiket az Úr vagy hiteles képviselői hatalmaznak fel, áldottak, s áldott az a munka is, amellyel megbízzák őket. Természetesen annak, akit valamilyen felelősséggel bíznak meg, tudatában kell lennie alkalmatlanságának, s mindig az Úr kegyét kell keresnie, hogy kötelességének sikeresen eleget tudjon tenni. Az embernek nem szabad büszkének lennie amiatt, hogy egy bizonyos feladat végrehajtásával megbízták. Szerencsés, aki ilyen feladatot kap, s hogyha mindig szilárdan alárendeli magát a Legfelsőbb akaratának, akkor biztosan sikeresen fogja végezni munkáját. Arjunát az Úr azzal bízta meg, hogy harcoljon a kurukṣetrai csatatéren, s még mielőtt megkapta volna e megbízatást, az Úr már gondoskodott győzelméről. Arjuna mindig tudatában volt alárendelt helyzetének, és így az Urat legfelsőbb vezetőjének fogadta el e felelősségteljes megbízatásban. Aki büszke lesz egy felelősséggel járó feladat elvégzésére, s nem a Legfelsőbb Úr érdemének tulajdonítja, az minden bizonnyal alaptalanul büszke, és semmit nem tud megfelelően végrehajtani. Brahmā és mindazok, akik az ő tanítványi láncolatához tartoznak s az ő nyomdokait követik, mindig sikeresek a Legfelsőbb Úr szerető transzcendentális szolgálatának végzésében.