HU/SB 3.9.37
37. VERS
- tubhyaṁ mad-vicikitsāyām
- ātmā me darśito ’bahiḥ
- nālena salile mūlaṁ
- puṣkarasya vicinvataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tubhyam–neked; mat–Engem; vicikitsāyām–amikor próbáltad megtudni; ātmā–önvaló; me–Nekem; darśitaḥ–megmutatott; abahiḥ–belülről; nālena–a száron keresztül; salile–a vízben; mūlam–gyökér; puṣkarasya–a lótusznak, az eredeti forrásnak; vicinvataḥ–meditálva.
FORDÍTÁS
Amikor azon meditáltál, vajon van-e valamilyen forrása a lótusznak, melyen születtél, s amikor be is hatoltál a szárába, nem jöttél rá semmire. Akkor azonban belülről megmutattam neked formámat.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Személyiségét csakis az Ő indokolatlan kegyéből ismerhetjük meg, nem pedig elmebeli spekulációval vagy az anyagi érzékek segítségével. Anyagi érzékekkel nem lehet megérteni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Csakis az alázatos odaadó szolgálattal lehet meglátni, amikor feltárja magát a bhakta előtt. Egyedül az Iránta érzett szeretet által ismerhetjük meg Istent, másként nem. Az Istenség Személyiségét nem láthatjuk anyagi szemmel, de láthatjuk belülről, a lelki szemmel, amelyet az Isten iránti szeretet írja nyit fel. Míg az ember lelki szemét az anyag szennyes fedőrétege zárja le, addig nem láthatja az Urat. Amikor azonban az odaadó szolgálat folyamata eltávolítja a szennyeződést, megpillanthatja Őt, ehhez nem férhet kétség. Brahmā igyekezete, hogy megtalálja a lótusz gyökerét, nem járt sikerrel, de amikor lemondása és odaadása elégedetté tette az Urat, az Úr belülről, Brahmā minden törekvésétől függetlenül feltárta előtte formáját.