HU/SB 3.9.4
4. VERS
- tad vā idaṁ bhuvana-maṅgala maṅgalāya
- dhyāne sma no darśitaṁ ta upāsakānām
- tasmai namo bhagavate ’nuvidhema tubhyaṁ
- yo ’nādṛto naraka-bhāgbhir asat-prasaṅgaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat–az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa; vā–vagy; idam–ez a jelenlegi forma; bhuvana-maṅgala–ó, Te, aki végtelen áldást hozol minden univerzumra; maṅgalāya–a jólét érdekében; dhyāne–meditációban; sma–ahogy volt; naḥ–nekünk; darśitam–megnyilvánult; te–Tiéd; upāsakānām–a bhaktáknak; tasmai–Neki; namaḥ–tiszteletteljes hódolatom; bhagavate–az Istenség Személyiségének; anuvidhema–végzek; tubhyam–Neked; yaḥ–amely; anādṛtaḥ–elhanyagolt; naraka-bhāgbhiḥ–a pokolra ítéltek által; asat-prasaṅgaiḥ–anyagi témákkal.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa jelenlegi formája vagy a Tőle eredő bármelyik transzcendentális forma egyformán áldásos minden univerzum számára. Feltártad ezt az örök, személyes formát, melyen bhaktáid meditálnak, ezért tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked! Akik arra ítéltettek, hogy a pokol felé vezető útra lépjenek, nem törődnek személyes formáddal, mert anyagi témákon elmélkednek.
MAGYARÁZAT
A Legfelsőbb Abszolút Igazság személyes és személytelen arculatával kapcsolatban elmondhatjuk, hogy az Úr különféle teljes kiterjedéseiben kinyilvánított személyes formái minden univerzumra áldást hoznak. Az Úr személyes formáját a Felsőlélekként, Paramātmāként szintén imádják a meditációban, míg a személytelen brahmajyotit nem. Azok, akik vagy a meditáció révén, vagy másképpen az Úr személytelen arculatához vonzódnak, mind a pokol felé mennek, mert – ahogy a Bhagavad-gītā (BG 12.5) kijelenti – ezek az imperszonalisták csak idejüket vesztegetik a világi elmebeli spekulációval, hiszen sokkal inkább ragaszkodnak a valótlan kijelentésekhez, mint a valósághoz. Brahmā éppen ezért e versben elítéli az imperszonalisták társaságát.
Az Istenség Személyiségének minden teljes kiterjedése egyforma hatalommal rendelkezik, ahogy azt a Brahma-saṁhitā (5.46) megerősíti:
- dīpārcir eva hi daśāntaram abhyupetya
- dīpāyate vivṛta-hetu-samāna-dharmā
- yas tādṛg eva hi ca viṣṇutayā vibhāti
- govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
Az Úr úgy terjeszti ki magát, ahogyan a tűz lángjai keletkeznek egymás után. Bár az eredeti lángot, vagyis Śrī Kṛṣṇát fogadjuk el Govindának, a Legfelsőbb Személynek, összes többi kiterjedése, például Rāma, Nṛsiṁha és Varāha éppoly hatalmasak, mint az eredeti Úr, s minden ilyen kiterjedés transzcendentális. A Śrīmad-Bhāgavatam már az elején rávilágít arra, hogy a Legfelsőbb Igazságot sohasem szennyezheti be az anyaggal való kapcsolat. Az Úr transzcendentális birodalmában nincs szemfényvesztés a szavakkal és a tettekkel. Az Úr formái mind transzcendentálisak, s e megnyilvánulások örökké azonosak magával az Úrral. Az a forma, melyet az Úr a bhaktája előtt tár fel, sohasem anyagi – annak ellenére, hogy a bhaktának talán még vannak anyagi vágyai –, és nem is az anyagi energia befolyása alatt jön létre, ahogy azt az imperszonalisták ostobán gondolják. Az imperszonalisták, akik az Úr transzcendentális formáit az anyagi világ termékének tekintik, minden kétséget kizárva pokolra jutnak.