HU/SB 4.1.15
15. VERS
- atreḥ patny anasūyā trīñ
- jajñe suyaśasaḥ sutān
- dattaṁ durvāsasaṁ somam
- ātmeśa-brahma-sambhavān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atreḥ—Atri Muninak; patnī—a felesége; anasūyā—Anasūyának nevezett; trīn—három; jajñe—világra hozott; su-yaśasaḥ—nagyon híres; sutān—fiak; dattam—Dattātreya; durvāsasam—Durvāsā; somam—Soma (a holdisten); ātma—a Felsőlélek; īśa—az Úr Śiva; brahma—az Úr Brahmā; sambhavān—inkarnációi.
FORDÍTÁS
Anasūyā, Atri Muni felesége három nagyon híres fiút hozott a világra — Somát, Dattātreyát és Durvāsāt —, akik az Úr Viṣṇu, az Úr Brahmā és az Úr Śiva részleges képviselői voltak. Soma az Úr Brahmā, Dattātreya az Úr Viṣṇu, Durvāsā pedig az Úr Śiva részleges képviselője volt.
MAGYARÁZAT
A versben az ātma-īśa-brahma-sambhavān szavakkal találkozunk. Ātma a Felsőlélekre, azaz Viṣṇura, īśa az Úr Śivára, brahma pedig a négyfejű Úr Brahmāra utal. Anasūyā három fia — Dattātreya, Durvāsā és Soma — e három félisten részleges képviselőjeként született. Ātma nem sorolható sem a félistenek, sem az élőlények kategóriájába, mert Ő Viṣṇu, éppen ezért vibhinnāṁśa-bhūtānāmnak nevezik. A Felsőlélek, Viṣṇu a nemzőatyja valamennyi élőlénynek — még Brahmānak és az Úr Śivának is. Amiatt, hogy a vers az aṁśa, „szerves rész” szót használja, az ātma szónak egy másik jelentését is elfogadhatjuk: az alapvető princípium, minden ātmā Felsőlelke — mondhatnánk úgy is: mindenki lelke — Dattātreyaként nyilvánult meg.
A Bhagavad-gītā szerint az egyéni lelkek szintén az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a Felsőlélek részei — miért nem fogadjuk hát el azt, hogy Dattātreya is egy ilyen rész volt? Ez a vers az Úr Śivát és az Úr Brahmāt is részként jellemzi — miért nem tekintjük hát mindegyiküket közönséges egyéni léleknek? A válasz az, hogy noha Viṣṇu megnyilvánulásai és a közönséges élőlények megnyilvánulásai kétségtelenül egyaránt a Legfelsőbb Úr szerves részei, s egyikük sem egyenlő Vele, a szerves részeket mégis különféle kategóriákba soroljuk. A Varāha Purāṇa érthetően elmagyarázza, hogy vannak svāṁśa, és vannak vibhinnāṁśa részek. A vibhinnāṁśa részeket jīváknak hívják, míg a svāṁśa részek Viṣṇu kategóriájába tartoznak. A jīvák kategóriájában, a vibhinnāṁśa szerves részek között szintén vannak különféle fokozatok. Ezt a Viṣṇu Purāṇa magyarázza el, s egyértelműen kijelenti: a Legfelsőbb Úr egyéni szerves részeit befedheti a külső energia, amit illúziónak vagy māyānak neveznek. Ezeket az egyéni szerves részeket, akik képesek eljutni bárhová az Úr teremtésén belül, sarva-gatáknak nevezik. Valamennyien az anyagi létezés kínjaitól szenvednek. Attól függően s annak arányában szabadulnak meg az anyagi lét okozta tudatlanság burkaitól, hogy milyen cselekedeteket végeznek, s hogy az anyagi természet melyik kötőereje befolyásolja őket. A jóság kötőerejében élő jīvák például kevesebbet szenvednek, mint azok, akikre a tudatlanság kötőereje hat. A tiszta Kṛṣṇa-tudathoz azonban minden élőlénynek születésénél fogva joga van, hiszen minden élőlény a Legfelsőbb Úr szerves része. Az Úr tudata jelen van a szerves részekben is, és az élőlények helyzetét az határozza meg, hogy ez a tudat mennyire tisztult meg az anyagi szennyeződéstől. A Vedānta-sūtra a különféle szinteken álló élőlényeket gyertyákhoz vagy lámpákhoz hasonlítja, amelyek eltérő erővel világítanak. Van olyan elektromos izzó, amelynek fénye ezer gyertyáéval ér fel, van olyan, amelyik ötszázéval, százéval vagy ötvenével stb., de minden villanykörtének van valamennyi fénye. Minden villanykörte világít, de fényük ereje eltérő. Ehhez hasonlóan a Brahmannak is különféle fokozatai vannak. A különféle Viṣṇu-formák, a Legfelsőbb Úr Viṣṇu-svāṁśa kiterjedései olyanok, mint a lámpák. Az Úr Śiva szintén egy lámpa, a leghatalmasabb fényerő, a száz százalék fény pedig Kṛṣṇa. A viṣṇu-tattva ennek a fénynek a kilencvennégy százalékával, a śiva-tattva a nyolcvannégy százalékával, az Úr Brahmā a hetvennyolc százalékával rendelkezik. Az élőlények olyanok, mint Brahmā, ám feltételekhez kötött állapotukban erejük még gyengébb. A Brahmannak különféle fokozatai vannak — ezt a tényt senki sem tagadhatja. Ezért az ātmeśa-brahma-sambhavān szavak arra utalnak, hogy Dattātreya Viṣṇu közvetlen szerves része volt, míg Durvāsā és Soma az Úr Śiva illetve az Úr Brahmā szerves részeként jelent meg.