HU/SB 4.11.25
25. VERS
- sa eva viśvaṁ sṛjati
- sa evāvati hanti ca
- athāpi hy anahaṅkārān
- nājyate guṇa-karmabhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—Ő; eva—bizonyára; viśvam—az univerzumot; sṛjati—megteremti; saḥ—Ő; eva—bizonyára; avati—fenntartja; hanti—megsemmisíti; ca—szintén; atha api—továbbá; hi—bizonyára; anahaṅkārāt—egóval nem rendelkezve; na—nem; ajyate—belemerül; guṇa—az anyagi természet kötőerői által; karmabhiḥ—a cselekedetek által.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége megteremti, fenntartja és a kellő időben megsemmisíti ezt az anyagi univerzumot, de mivel transzcendentálisan fölötte áll az efféle cselekedeteknek, tettei során az ego vagy az anyagi természet kötőerői soha sincsenek hatással Rá.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben az anahaṅkāra szó azt jelenti: „ego nélkül”. A feltételekhez kötött léleknek van egy hamis egója, és karmája eredményeképpen különféle testeket kap az anyagi világban. Néha félisteni testet kap, s azt gondolja, hogy az a test ő maga, s ugyanígy amikor kutyatestet kap, azzal a testtel azonosítja magát. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége esetében azonban nincs ilyen különbség a test és a lélek között. A Bhagavad-gītā ezért megerősíti, hogy akik Kṛṣṇára úgy gondolnak, mint egy közönséges emberre, azok nem ismerik transzcendentális természetét, és rendkívül ostobák. Az Úr (BG 4.14) azt mondja: na māṁ karmāṇi limpanti, Rá nincsen hatással az, amit tesz, mert Őt a természet anyagi kötőerői sohasem szennyezik be. Az, hogy anyagi testünk van, azt bizonyítja, hogy a természet három anyagi kötőereje megfertőzött minket. Az Úr azt mondja Arjunának: „Te és Én sokszor megszülettünk már a múltban. Én mindenre emlékszem, te azonban nem.” Ez a különbség az élőlény, azaz a feltételekhez kötött lélek és a Legfelsőbb Lélek között. A Felsőléleknek, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nincs anyagi teste, és mivel nincs anyagi teste, egyetlen tette sincs Rá hatással. Sok olyan māyāvādī filozófus van, aki azt mondja, hogy Kṛṣṇa teste az anyagi jóság kötőereje koncentrált formájának terméke, és lelkét megkülönböztetik a testétől. A valóság azonban az, hogy a feltételekhez kötött lélek teste még akkor is anyagi, ha rendkívüli mennyiségű anyagi jóság jellemzi, míg Kṛṣṇa teste sohasem anyagi, hanem transzcendentális. Kṛṣṇának nincs hamis egója, hiszen nem azonosítja Magát a hamis és ideiglenes testtel. Az Ő teste mindig örök, és saját eredeti lelki testében száll alá ebbe a világba. Ezt a Bhagavad-gītā paraṁ bhāvamnak nevezi. A paraṁ bhāvaṁ és a divyam szavak rendkívül fontosak Kṛṣṇa személyiségének megértésében.