HU/SB 4.11.30
30. VERS
- tvaṁ pratyag-ātmani tadā bhagavaty ananta
- ānanda-mātra upapanna-samasta-śaktau
- bhaktiṁ vidhāya paramāṁ śanakair avidyā-
- granthiṁ vibhetsyasi mamāham iti prarūḍham
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tvam—te; pratyak-ātmani—a Felsőléleknek; tadā—akkor; bhagavati—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; anante—aki korlátlan; ānanda-mātre—minden gyönyör tárháza; upapanna—rendelkezik vele; samasta—minden; śaktau—energiák; bhaktim—odaadó szolgálatot; vidhāya—végezve; paramām—legfelsőbb; śanakaiḥ—nagyon hamar; avidyā—illúziónak; granthim—a csomó; vibhetsyasi—ki fogod bontani; mama—enyém; aham—én; iti—így; prarūḍham—nagyon szilárd.
FORDÍTÁS
Ha visszakerülsz természetes helyzetedbe, és a Legfelsőbb Urat szolgálod, aki minden öröm mindenható tárháza, s aki minden élőlényben jelen van Felsőlélekként, hamarosan megfeledkezel majd az „én” és „enyém” illuzórikus felfogásáról.
MAGYARÁZAT
Dhruva Mahārāja már felszabadult lélek volt, hiszen öt éves korában látta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ennek ellenére azonban ideiglenesen māyā illúziójának hatása alá került, s a testi életfelfogásban önmagát Uttama bátyjának tekintette. Az egész anyagi világ az „én” és az „enyém” felfogása alapján működik — ez az anyagi világhoz való vonzódás gyökere. Ha valaki e gyökérhez, az „én” és az „enyém” illuzórikus felfogásához vonzódik, akkor itt kell maradnia az anyagi világban a legkülönfélébb jó vagy embertelen körülmények között. Az Úr Kṛṣṇa kegyéből a bölcsek és az Úr Manu figyelmeztették Dhruva Mahārāját, hogy mondjon le az „én” és az „enyém” anyagi felfogásáról. Csupán attól, hogy az Úr odaadó szolgálatát végzi, illúziója könnyedén szertefoszlik majd.