HU/SB 4.13.33
33. VERS
- tathā sva-bhāgadheyāni
- grahīṣyanti divaukasaḥ
- yad yajña-puruṣaḥ sākṣād
- apatyāya harir vṛtaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tathā—ezek után; sva-bhāga-dheyāni—az áldozatból nekik járó rész; grahīṣyanti—elfogadják majd; diva-okasaḥ—valamennyi félisten; yat—mert; yajña-puruṣaḥ—minden áldozat élvezője; sākṣāt—közvetlenül; apatyāya—egy fiú érdekében; hariḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; vṛtaḥ—meghíva.
FORDÍTÁS
Amikor meghívod Harit, minden áldozat legfelsőbb élvezőjét, hogy teljesítse vágyad, s fiúgyermekkel áldjon meg, a félistenek mind eljönnek Vele, s elfogadják majd részüket az áldozatból.
MAGYARÁZAT
Minden áldozatot azért mutatnak be, hogy elégedetté tegyék az Úr Viṣṇut, az áldozatok gyümölcseinek élvezőjét. Amikor az Úr Viṣṇu eleget tesz a kérésnek, s megjelenik az áldozati arénában, akkor természetes, hogy a félistenek is mind követik mesterüket, s az áldozatok során nekik is felajánlják az őket megillető részt. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a bemutatott áldozatok az Úr Viṣṇunak szólnak, s nem a félisteneknek.