HU/SB 4.15.22
22. VERS
- pṛthur uvāca
- bhoḥ sūta he māgadha saumya vandíl
- loke ’dhunāspaṣṭa-guṇasya me syāt
- kim āśrayo me stava eṣa yojyatāṁ
- mā mayy abhūvan vitathā giro vaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
pṛthuḥ uvāca—Pṛthu király mondta; bhoḥ sūta—ó, sūta; he māgadha—ó, māgadha; saumya—kedves; vandin—ó, imákat felajánló bhakta; loke—ebben a világban; adhunā—épp most; aspaṣṭa—nem különbözik; guṇasya—akinek tulajdonságai; me—enyém; syāt—lehetnek; kim—miért; āśrayaḥ—menedék; me—enyém; stavaḥ—magasztaltok; eṣaḥ—ez; yojyatām—alkalmazni lehet; mā—soha; mayi—nekem; abhūvan—voltak; vitathāḥ—hiába; giraḥ—szavak; vaḥ—tiétek.
FORDÍTÁS
Pṛthu király így szólt: Ó, kedves sūta, kedves māgadha és ti, bhakták, akik imákat zengtek! Azok a tulajdonságok, melyekről énekeltek, nincsenek jelen bennem. Miért magasztaltok hát olyan vonásokért, amelyek nem jellemzők rám? Nem szeretném, ha nekem szánt szavaitok veszendőbe mennének — jobb lenne, ha másnak ajánlanátok őket!
MAGYARÁZAT
A sūta, a māgadha és a vandī imái és magasztalásai Pṛthu Mahārāja isteni tulajdonságairól szóltak, hiszen az Istenség Legfelsőbb Személyiségének śaktyāveśa inkarnációja volt. Mivel azonban ezek a tulajdonságok még nem mutatkoztak meg rajta, Pṛthu király végtelenül alázatosan megkérdezte, miért magasztalják őt a bhakták ilyen nagy szavakkal. Nem akarta, hogy úgy zengjenek róla imákat vagy dicsőítsék, hogy nem rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyekről beszélnek. Az imák felajánlása kétségtelenül helyénvaló volt, hiszen Pṛthu király Isten inkarnációja volt, ő azonban figyelmeztetett mindenkit, hogy nem szabad bárkit elfogadni, mint az Istenség Személyisége inkarnációját, ha nem rendelkezik isteni tulajdonságokkal. Manapság számtalan állítólagos inkarnációja van az Istenség Személyiségének, de ezek nem többek ostobáknál és csirkefogóknál, akiket az emberek Isten inkarnációiként fogadnak el, noha nincsenek isteni tulajdonságaik. Pṛthu király arra vágyott, hogy a jövőben valódi jellemzői igazolják a dicsőítő szavakat. Noha a felajánlott imákban semmi hiba nem volt, Pṛthu Mahārāja megmutatta, hogy ilyen imákat nem szabad egy olyan arra nem méltó embernek felajánlani, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége inkarnációjának adja ki magát.