HU/SB 4.16.19
19. VERS
- ayaṁ tu sākṣād bhagavāṁs try-adhīśaḥ
- kūṭa-stha ātmā kalayāvatīrṇaḥ
- yasminn avidyā-racitaṁ nirarthakaṁ
- paśyanti nānātvam api pratītam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ayam—ez a király; tu—akkor; sākṣāt—közvetlenül; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; tri-adhīśaḥ—a három bolygórendszer ura; kūṭa-sthaḥ—bármilyen változás nélkül; ātmā—a Felsőlélek; kalayā—egy részleges teljes kiterjedés által; avatīrṇaḥ—alászállt; yasmin—akiben; avidyā-racitam—a tudatlanság által megteremtett; nirarthakam—haszontalan; paśyanti—látják; nānātvam—az anyagi változatosságot; api—bizonyára; pratītam—megértette.
FORDÍTÁS
Ez a király a három világ ura, akit közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyisége hatalmazott fel. Ő a Legfelsőbb śaktyāveśa-avatāraként ismert inkarnációja, s örökké változatlan. Felszabadult lélek, aki tökéletes tudással rendelkezik, ezért az anyag minden változatát haszontalannak tekinti, mert valamennyinek a tudatlanság az alapja.
MAGYARÁZAT
Ezekben az imákban a dalnokok Pṛthu Mahārāja transzcendentális tulajdonságairól szólnak, melyeket a sākṣād bhagavān szavak összegeznek. Ez arra utal, hogy Pṛthu Mahārāja közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyisége, ezért jó tulajdonságainak nincs határa. Ő az Istenség Legfelsőbb Személyiségének inkarnációja, ezért e kiváló jellemvonások tekintetében senki sem érhet a nyomába. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége teljességében rendelkezik a hat fenséggel, és Pṛthu király szintén olyan hatalommal volt megáldva, hogy teljes mértékben képes volt megnyilvánítani az Istenség Legfelsőbb Személyiségének hat fenségét.
A kūṭa-stha szó szintén nagyon jelentős ebben a versben. Jelentése: „változás nélküli”. Kétféle élőlény van: az egyik nitya-mukta, a másik pedig nitya-baddha. A nitya-mukta sohasem feledkezik meg arról, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örök szolgája. Aki nem felejti el ezt, és tudja, hogy ő a Legfelsőbb Úr szerves része, az nitya-mukta. Az ilyen nitya-mukta élőlény a Felsőlelket képviseli, az Ő kiterjedéseként. A Védák elmondják: nityo nityānām. A nitya-mukta élőlény tudja, hogy ő a legfelsőbb nityának, az örök Istenség Legfelsőbb Személyiségének kiterjedése, s ebben a helyzetében más szemmel nézi az anyagi világot. A nitya-baddha, azaz az örökké feltételekhez kötött élőlény az anyag változatos megjelenéseit eltérőnek látja. Ezzel kapcsolatban emlékeznünk kell arra, hogy a feltételekhez kötött lélek teste olyan, mint egy ruha. Sokféleképpen felöltözhet az ember, ám aki valóban bölcs, az nem törődik a ruhával. A Bhagavad-gītā (BG 5.18) kijelenti:
- vidyā-vinaya-sampanne
- brāhmaṇe gavi hastini
- śuni caiva śvapāke ca
- paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ
„Az alázatos bölcsek igaz tudásuk révén egyenlőnek látják a tanult és szelíd brāhmaṇát, a tehenet, az elefántot, a kutyát és a kutyaevőt [a kaszton kívülit] is.”
A bölcs ember tehát nem a ruhákat nézi, amelyek kívülről fedik az élőlényt, hanem a tiszta lelket látja a ruhák sokféleségén belül, s jól tudja, hogy a sokféle öltözetet a tudatlanság teremtette (avidyā-racitam). Pṛthu Mahārāja śaktyāveśa-avatāra volt, akit az Istenség Legfelsőbb Személyisége hatalmazott fel, ezért transzcendentális helyzete nem változott meg, s így nem fordulhatott elő, hogy valóságnak tekintse az anyagi világot.