HU/SB 4.19.8
8. VERS
- ūhuḥ sarva-rasān nadyaḥ
- kṣīra-dadhy-anna-go-rasān
- taravo bhūri-varṣmāṇaḥ
- prāsūyanta madhu-cyutaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ūhuḥ—hordtak; sarva-rasān—mindenféle íz; nadyaḥ—a folyók; kṣīra—tej; dadhi—túró; anna—különféle ételek; go-rasān—más tejtermékek; taravaḥ—fák; bhūri—nagy; varṣmāṇaḥ—testűek; prāsūyanta—gyümölcsöket hoztak; madhu-cyutaḥ—csöpögő méz.
FORDÍTÁS
A hömpölygő folyók a legkülönfélébb ízekkel szolgáltak — édessel, csípőssel, savanyúval stb. —, az óriási fák gyümölcstől és méztől roskadoztak. A tehenek zöld fűvel tömhették meg bendőjüket, s így bőségesen adtak tejet, túrót, tisztított vajat és más nélkülözhetetlen tejtermékeket.
MAGYARÁZAT
Ha a folyókat az ember nem szennyezi be, s hagyja, hogy természetes medrükben folyjanak, valamint engedi, hogy néha elárasszák a földeket, a föld rendkívül termékeny lesz, és minden zöldség, fa és kultúrnövény megterem rajta. A rasa szó jelentése „íz”. Valójában a rasák nem mások, mint a földben rejlő ízek, s amikor magokat ültetünk a földbe, fák hajtanak ki, hogy kielégítse vágyunkat a különféle ízekre. A cukornád azért adja a levét, hogy teljesítse az édes íz iránti vágyunkat, a narancs pedig azért, hogy a savanyú és édes íz keveréke iránti vágyunk csillapodjon. Ugyanígy van ez az ananásszal és a többi gyümölccsel is, de ott van például az erős paprika, ami a csípős íz iránti vágyunkat elégíti ki. A talaj ugyanaz, ám a különféle magokból különféle ízek jönnek létre. Kṛṣṇa elmondja a Bhagavad-gītāban (BG 7.10): bījaṁ māṁ sarva-bhūtānām. „Én vagyok minden lét eredeti magja.” Minden a helyén van tehát, s ahogy az Īśopaniṣad kijelenti: pūrṇam idam. Mindent, ami az élethez szükséges, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének teljes elrendezése hoz létre. Az embereknek ezért meg kell tanulniuk, hogyan tegyék elégedetté a yajña-puruṣát, az Úr Viṣṇut. Valójában az élőlény legfontosabb kötelessége az, hogy örömet okozzon az Úrnak, hiszen az Ő szerves része. A világ olyan rendszer szerint épül fel, hogy az élőlény örök helyzetének megfelelő kötelességét kell, hogy végezze. Ha nem ezt teszi, szenvedés vár rá. Ez a természet törvénye.
A taravo bhūri-varṣmāṇaḥ szavak buja lombozatú, vastag törzsű fákra utalnak. E fák haszna az, hogy mézet és különféle gyümölcsöket teremnek. Az erdőnek is megvan tehát a maga feladata, mégpedig az, hogy mézzel, gyümölccsel és virágokkal lássa el az élőlényeket. Sajnos annak következtében, hogy az emberek nem végeznek yajñát, a Kali-yugában az erdőkben vannak ugyan hatalmas fák, ám nem hoznak elegendő gyümölcsöt, s nem adnak elegendő mézet. Minden a yajña bemutatásától függ. Ebben a korban a saṇkīrtana mozgalom világméretű terjesztése a legjobb módszer a yajña végzésére.