HU/SB 4.2.16
16. VERS
- tasmā unmāda-nāthāya
- naṣṭa-śaucāya durhṛde
- dattā bata mayā sādhvī
- codite parameṣṭhinā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmai—neki; unmāda-nāthāya—a szellemek urának; naṣṭa-śaucāya—teljesen tisztátalan; durhṛde—undorító dolgokkal teli szív; dattā—adott; bata—ó, jaj; mayā—általam; sādhvī—Satī; codite—megkérve; parameṣṭhinā—a legfelsőbb tanító (Brahmā) által.
FORDÍTÁS
Brahmā kérésére neki adtam erényes leányomat, pedig teljesen tisztátalan, és szívét undorító dolgok töltik meg.
MAGYARÁZAT
A szülőknek kötelességük, hogy leányaikat megfelelő kérőknek adják, akik családi hagyományaik, a tisztaság, a helyes viselkedés, a vagyon és a társadalmi helyzet szempontjából illő párjuk lehet. Dakṣa megbánta, hogy apja, Brahmā kérésére olyasvalakihez adta leányát, aki — Dakṣa szerint — visszataszító volt. Dühében még azt sem vette tudomásul, hogy apja kérésére cselekedett, sőt Brahmāt parameṣṭhīnek, az univerzum legfőbb tanítójának nevezi, mert mérgében még arra sem volt hajlandó, hogy az apjának tekintse. Egyszóval még Brahmāt is azzal vádolta, hogy nem rendelkezik elegendő intelligenciával, hiszen azt tanácsolta neki, hogy gyönyörű leányát egy ilyen visszataszító alakhoz adja feleségül. A dühös ember mindenről megfeledkezik, s mérgében Dakṣa nemcsak a kiváló Úr Śivát vádolta, de megbírálta még saját apját, az Úr Brahmāt is azért a nem túl okos tanácsáért, hogy leányát az Úr Śivához adja.