HU/SB 4.2.9
9. VERS
- śrūyatāṁ brahmarṣayo me
- saha-devāḥ sahāgnayaḥ
- sādhūnāṁ bruvato vṛttaṁ
- nājñānān na ca matsarāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrūyatām—hallgassatok; brahma-ṛṣayaḥ—ó, brāhmaṇák bölcsei; me—rám; saha-devāḥ—ó, félistenek; saha-agnayaḥ—ó, tűzistenek; sādhūnām—a nemeseknek; bruvataḥ—beszélve; vṛttam—a modor; na—nem; ajñānāt—tudatlanságból; na ca—és nem; matsarāt—irigységből.
FORDÍTÁS
Ó, bölcsek, brāhmaṇák és tűzistenek, akik összegyűltetek e helyen! Figyeljetek rám, amint a nemes ember viselkedéséről beszélek nektek! Nem tudatlanságból és nem irigységből szólok hozzátok.
MAGYARÁZAT
Amikor Dakṣa az Úr Śiva ellen kezdett beszélni, ügyesen megpróbálta megbékíteni a gyülekezetet azzal, hogy kijelentette: a nemes jelleműek viselkedéséről fog szólni, ami természetszerűleg megzavarja majd a modortalan feltörekvőket, s ennek a gyülekezet nem örül majd, hiszen ők még azokat sem akarják megbántani, akik nem viselkednek megfelelően. Jól tudta tehát, hogy annak ellenére fog szavaival az Úr Śivára támadni, hogy annak jelleme szeplőtelen. Ami az irigységet illeti, Dakṣa kezdettől fogva irigy volt az Úr Śivára, ezért nem ismerte fel saját irigységét. Úgy beszélt, mint a tudatlanok, ám szándékát leplezendő azt mondta, hogy nem szemtelenségből vagy irigységből szól.