HU/SB 4.20.6
6. VERS
- asaṁsaktaḥ śarīre ’sminn
- amunotpādite gṛhe
- apatye draviṇe vāpi
- kaḥ kuryān mamatāṁ budhaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
asaṁsaktaḥ—nem kötődve; śarīre—a testhez; asmin—ez; amunā—az efféle testi felfogásból; utpādite—létrejött; gṛhe—ház; apatye—gyerekek; draviṇe—gazdagság; vā—vagy; api—is; kaḥ—ki; kuryāt—tenne; mamatām—vonzódás; budhaḥ—művelt ember.
FORDÍTÁS
Hogyan kerülhet a testi felfogás, vagyis a ház, a gyerekek, a gazdagság s a test egyéb termékei hatása alá egy művelt ember, akit a testi életfelfogás a legkevésbé sem vonz?
MAGYARÁZAT
A Védák rituális szertartásai kétségtelenül azt a célt szolgálják, hogy örömet okozzanak az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, az Úr Viṣṇunak. Az ilyen cselekedetekkel azonban az ember valójában nem az Urat teszi elégedetté, hanem az Úr engedélyével saját érzékeinek próbál elégedettséget okozni. Egyszóval a materialisták, akiket leginkább az érzékkielégítés érdekel, megkapják az engedélyt, a felhatalmazást, hogy a Védák rituális szertartásainak végrehajtásával az érzékkielégítés élvezetében részesüljenek. Ezt nevezik traiguṇya-viṣayā vedāḥnak. A védikus szertartások az anyagi természet három kötőerején alapszanak. Azok, akik az anyagi kötöttség fölé emelkedtek, egyáltalán nem vonzódnak az efféle szertartásokhoz: őket inkább az Istenség Legfelsőbb Személyiségének végzett transzcendentális szerető szolgálat emelkedettebb teendői érdeklik. Az ilyen odaadó szolgálatot nistraiguṇyának hívják. Az Úrnak végzett odaadó szolgálatnak semmi köze ahhoz az anyagi felfogáshoz, ami a testi kényelmet hangsúlyozza.