HU/SB 4.20.9
9. VERS
- yaḥ sva-dharmeṇa māṁ nityaṁ
- nirāśīḥ śraddhayānvitaḥ
- bhajate śanakais tasya
- mano rājan prasīdati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—bárki; sva-dharmeṇa—saját mesterségének kötelességét végezve; mām—Engem; nityam—rendszeresen; nirāśīḥ—minden önző szándék nélkül; śraddhayā—hittel és odaadással; anvitaḥ—felruházott; bhajate—imádja; śanakaiḥ—fokozatosan; tasya—övé; manaḥ—elme; rājan—ó, Pṛthu király; prasīdati—teljes elégedettség tölti el.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Viṣṇu így folytatta: Kedves Pṛthu királyom! Amikor a mesterségével járó kötelességeit végrehajtó ember szerető szolgálatomhoz lát, s nem vágyik semmilyen anyagi nyereségre, lassanként nagy belső elégedettség tölti el.
MAGYARÁZAT
Ezt a verset a Viṣṇu Purāṇa is megerősíti. A foglalkozással járó kötelességeket varṇāśrama-dharmának nevezik, s ezek az anyagi és lelki élet négy-négy csoportjára — a brāhmaṇákra, kṣatriyákra, vaiśyákra és śūdrákra, illetve a brahmacarya, gṛhastha, vānaprastha és sannyāsa rendekre — vonatkoznak. Aki a varṇāśrama-dharmának megfelelően dolgozik, s nem vágyik tettei gyümölcsére, az fokozatosan elégedetté válik. Az élet végső célja az, hogy az ember a mesterségével járó kötelességének eleget téve az Istenség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatát végezze. A Bhagavad-gītā ezt, mint a karma-yoga folyamatát erősíti meg. Más szóval egyedül az Úr elégedettsége és szolgálata érdekében szabad cselekednünk, mert másképp belebonyolódunk azokba a tettekbe, melyek az előző cselekedeteink visszahatásai.
Mindenki végrehajtja a mesterségével járó kötelességeit, ám nem szabad, hogy az anyagi tevékenység célja az anyagi haszon legyen. Mindenkinek fel kell ajánlania munkája eredményeit. Egy brāhmaṇa számára különösen fontos, hogy ne az anyagi haszon reményében végezze a kötelességét, hanem azért, hogy elégedetté tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. A kṣatriyának, a vaiśyának és a śūdrának is így kell dolgoznia. Ebben az anyagi világban mindenkinek más-más mestersége és foglalkozása van, de minden ilyen tevékenységnek az a célja, hogy örömet okozzon az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Az odaadó szolgálat nagyon egyszerű, s bárki végezheti. Mindenki megmaradhat saját mesterségénél; az egyetlen dolog, amit tennie kell, hogy házában állítsa az oltárra a Legfelsőbb Úr mūrtiját. A mūrti lehet Rādhā-Kṛṣṇa vagy épp Lakṣmī-Nārāyaṇa (és sok más formája is létezik az Úrnak). Egy brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya vagy śūdra így becsületes munkájának eredményét felhasználva imádhatja a mūrtit. Függetlenül attól, hogy mi a foglalkozása, az ember végezze az odaadó szolgálat folyamatait, azaz halljon és énekeljen az Úrról, emlékezzen Rá, imádja Őt, ajánljon fel Neki mindent, és merüljön el a szolgálatában. Ha így tesz, nagyon könnyen végezheti az Úr szolgálatát, s ha ezzel elégedetté teszi az Urat, beteljesítette élete küldetését.