HU/SB 4.21.21


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


21. VERS

rājovāca
sabhyāḥ śṛṇuta bhadraṁ vaḥ
sādhavo ya ihāgatāḥ
satsu jijñāsubhir dharmam
āvedyaṁ sva-manīṣitam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

rājā uvāca—a király beszélni kezdett; sabhyāḥ—a hölgyeknek és az uraknak címezve szavait; śṛṇuta—kérlek, hallgassátok; bhadram—jó szerencse; vaḥ—tiétek; sādhavaḥ—minden nagy lélek; ye—aki; iha—itt; āgatāḥ—jelen van; satsu—a nemes embereknek; jijñāsubhiḥ—akik kíváncsiak; dharmam—vallásos elvek; āvedyam—be kell mutatni; sva-manīṣitam—valakinek a végkövetkeztetése.


FORDÍTÁS

Pṛthu király így szólt: Ó, kedves egybegyűltek! Szerencse kísérjen benneteket! Arra kérlek mindannyiótokat, nagy lelkek, akik megjelentetek e találkozón, hogy hallgassátok figyelmesen imámat. Annak, aki valóban kíváncsi, határozatát a nemes lelkek gyűlése elé kell tárnia.


MAGYARÁZAT

Ebben a versben a sādhavaḥ („minden nagy lélek”) szó nagyon fontos. Amikor valaki nagyon kiváló és híres, számtalan gátlástalan gazember válik az ellenségévé, mert a materialisták természetükből adódóan irigyek. Minden találkozón különféle típusú emberek gyűlnek össze, ezért feltételezhető, hogy mivel Pṛthu Mahārāja fontos személyiség volt, jó néhány ellensége lehetett jelen a gyűlésen, annak ellenére, hogy nem tudtak véleményt nyilvánítani. Pṛthu Mahārāja azonban azokkal törődött, akik jóindulatúak voltak, ezért először az őszinte embereket szólította meg, ügyet sem vetve az irigyekre. Ám amiatt, hogy szavait alázatos meghódolással akarta a nagy bölcsekből és szentekből álló gyűlés elé terjeszteni, nem a királyi hatalom képviselőjeként állt eléjük, akinek hatalmában áll mindenkinek parancsot adni. Mint az egész világ királya, bármilyen parancsot adhatott volna nekik, ő azonban annyira alázatos, szerény és becsületes volt, hogy jóváhagyást kért bejelentéséhez annak érdekében, hogy megerősítsék átgondolt döntését. Ebben az anyagi világban az anyagi természet kötőerői mindenkit feltételekhez kötnek, ezért mindenkiben megtalálható négy hiba. Pṛthu Mahārāja mindezek felett állt ugyan, ám egy közönséges feltételekhez kötött lélekhez hasonlóan állításait mégis az ott megjelent nagy lelkek, bölcsek és szentek elé vitte.