HU/SB 4.22.13
13. VERS
- kaccin naḥ kuśalaṁ nāthā
- indiryārthārtha-vedinām
- vyasanāvāpa etasmin
- patitānāṁ sva-karmabhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kaccit—vajon; naḥ—miénk; kuśalam—jó szerencse; nāthāḥ—ó, uraim; indriya-artha—az érzékkielégítés mint az élet végső célja; artha-vedinām—akik csak az érzékkielégítést értik meg; vyasana—betegség; āvāpe—kapott; etasmin—ebben az anyagi létben; patitānām—akik elesettek; sva-karmabhiḥ—saját képességeikkel.
FORDÍTÁS
Pṛthu Mahārāja azokról az emberekről kérdezte a szenteket, akik múltbeli tetteik miatt e veszélyes anyagi lét útvesztőjébe kerültek. Remélhetnek-e bármiféle jó szerencsét azok, akiknek egyetlen célja az érzékkielégítés?
MAGYARÁZAT
Pṛthu Mahārāja nem a saját jó szerencséjükről kérdezte a Kumārákat, mivel ők amiatt, hogy cölibátusban éltek, örökre szerencsések voltak. Mindig a felszabadulás útját járták, ezért az ő esetükben nem beszélhetünk semmiféle balsorsról. A lelki fejlődés útját szigorúan követő brāhmaṇák és vaiṣṇavák tehát mindig szerencsések. Pṛthu Mahārāja saját érdekében tette fel a kérdést, hiszen gṛhastha volt, és a királyi hatalom felelőssége nehezedett a vállára. A királyok nemcsak egyszerű gṛhasthák, akik általában az érzékkielégítésbe merülnek. Néha állatokat is kell ölniük a vadászatok alkalmával, mert gyakorolniuk kell az ölés mesterségét, másképp nagyon nehéz lenne harcolniuk az ellenségeikkel. Az efféle tettek nem kedvezőek. A kṣatriyáknak négyféle bűnös tevékenység engedélyezett — a nőkkel való szexuális kapcsolat, a húsevés, az alkohol és a szerencsejáték. Néha politikai okokból kénytelenek elkövetnie e bűnöket. A kṣatriyák nem tartózkodnak a szerencsejátékoktól. Jó példa erre a Pāṇḍavák esete. Amikor ellenfelük, Duryodhana szerencsejátékra hívta ki őket, királyságukat kellett kockára tenniük, mégsem tudták megállni, hogy ne játsszanak, s a játékban elvesztették a birodalmukat, ellenfeleik pedig megsértették feleségüket. A kṣatriyák a harcról sem képesek lemondani, ha az ellenség kihívja őket. Pṛthu Mahārāja mindezt figyelembe véve megkérdezte, van-e számukra valamilyen kedvező út. A gṛhastha élet balszerencsés, mert gṛhasthának lenni érzékkielégítésre irányuló tudatot jelent, az érzékkielégítésbe merülve pedig az ember helyzete rendkívül veszélyes. Az írások azt mondják, hogy az anyagi világban minden lépésnél veszély leselkedik ránk — padaṁ padaṁ yad vipadāṁ na teṣām (SB 10.14.58). Ebben az anyagi világban mindenki erejét megfeszítve küzd az érzékkielégítésért. Hogy ezekre rávilágítson, Pṛthu Mahārāja a négy Kumārát a bűnbe esett, feltételekhez kötött lelkekről kérdezte, akik múltbeli rossz vagy kedvezőtlen cselekedeteik következtében ebben az anyagi világban rohadnak. Van-e lehetőségük a kedvező lelki életre? Ebben a versben nagyon fontos az indriyārtārtha-vedinām szó. Ez azokra az emberekre utal, akiknek az egyetlen céljuk az érzékkielégítés. Őket patitānāmnak, elbukottnak is nevezik. Egyedül az tekinthető emelkedettnek, aki beszüntet minden érzékkielégítésre irányuló cselekvést. A másik fontos szó a sva-karmabhiḥ. Az ember múltbeli helytelen tettei eredményeként süllyed mélyre. Mindenki saját maga felelős azért, hogy múltban elkövetett tettei következtében ilyen alantas helyzetbe került. Ha valaki a cselekedeteit odaadó szolgálattá változtatja, szerencsés élete elkezdődhet.