HU/SB 4.22.29
29. VERS
- nimitte sati sarvatra
- jalādāv api pūruṣaḥ
- ātmanaś ca parasyāpi
- bhidāṁ paśyati nānyadā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nimitte—okok miatt; sati—lévén; sarvatra—mindenhol; jala-ādau api—víz és más tükröző felületek; pūruṣaḥ—a személy; ātmanaḥ—maga; ca—és; parasya api—más önvalója; bhidām—különbségtétel; paśyati—lát; na anyadā—nincs más oka.
FORDÍTÁS
Csupán az eltérő okok miatt lát valaki különbséget önmaga és a többiek között, éppen úgy, ahogy egy test tükörképét másként látjuk megjelenni a vízen, az olajban és a tükörben.
MAGYARÁZAT
A lélek egyetlen, az Istenség Legfelsőbb Személyisége; Ő nyilvánul meg a svāṁśa és a vibhinnāṁśa kiterjedésekben. A jīvák az Úr vibhinnāṁśa kiterjedései. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége különböző inkarnációi svāṁśa kiterjedések. A Legfelsőbb Úr tehát különféle energiákkal, különböző energiái pedig különféle kiterjedésekkel rendelkeznek. Ily módon ugyanannak az egy elvnek, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének más-más okokból eltérő kiterjedései vannak. Ez a felfogás a valódi tudás, ám amikor az élőlényt az upādhi, a megjelölt test borítja be, különbségeket lát, pontosan úgy, mint ahogy valaki különbséget lát a vízben, az olajban és a tükörben tükröződő képmása között. Amikor valami a vízben tükröződik, úgy tűnik, mintha mozogna. Ha a jégen tükröződik, akkor mozdulatlannak, ha pedig olajban tükröződik, elmosódottnak látjuk. A tárgy ugyanaz, de az eltérő körülmények között eltérőnek látszik. Ha elvesszük azt az elemet, amely a minőséget meghatározza, az egész egynek látszik. Más szóval, amikor valaki a bhakti-yoga gyakorlásával eljut az élet paramahaṁsa, azaz tökéletes szintjére, csak Kṛṣṇát látja mindenhol. Számára nem létezik semmi más.
A különböző okok miatt az élőlény különféle formákban látható: állat, emberi lény, félisten, fa stb. Valójában minden élőlény a Legfelsőbb Úr határenergiája. A Bhagavad-gītā (BG 5.18) ezért leírja, hogy az, aki valóban látja a lelket, nem tesz különbséget egy bölcs brāhmaṇa vagy egy kutya, egy elefánt vagy egy tehén között. Paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ. Az, aki igazán bölcs, csak az élőlényt látja, nem pedig a külső burkot. A különbségtétel az eltérő karma, vagyis az eltérő gyümölcsöző cselekedetek eredménye. Ha odaadó tettekké változtatva felhagyunk a gyümölcsöző tettekkel, akkor megérthetjük, hogy testünk formájától függetlenül nem különbözünk másoktól. Ez egyedül Kṛṣṇa-tudatban lehetséges. Ebben a mozgalomban sokféle ember vesz részt a világ minden tájáról, mivel azonban az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgájának tekintik magukat, nem tesznek különbséget fekete és fehér, sárga és vörös között. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom az egyetlen út, amelyet követve az élőlények megszabadulhatnak a megkülönböztetésektől.