HU/SB 4.23.12


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


12. VERS

chinnānya-dhīr adhigatātma-gatir nirīhas
tat tatyaje ’cchinad idaṁ vayunena yena
tāvan na yoga-gatibhir yatir apramatto
yāvad gadāgraja-kathāsu ratiṁ na kuryāt


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

chinna—különálló lévén; anya-dhīḥ—az élet minden más felfogása (a testi életfelfogás); adhigata—szilárdan meggyőződött; ātma-gatiḥ—a lelki élet végső célja; nirīhaḥ—vágy nélküli; tat—az; tatyaje—feladta; acchinat—elvágta; idam—ezt; vayunena—a tudással; yena—amellyel; tāvat—olyan hosszú; na—soha; yoga-gatibhiḥ—a misztikus yoga-rendszer gyakorlása; yatiḥ—a gyakorló; apramattaḥ—minden illúzió nélkül; yāvat—olyan hosszú; gadāgraja—Kṛṣṇának; kathāsu—szavak; ratim—vonzódás; na—soha; kuryāt—teszik.


FORDÍTÁS

Amikor Pṛthu Mahārāja teljesen megszabadult a testi életfelfogástól, megvalósította a Paramātmāként mindenki szívében jelen lévő Úr Kṛṣṇát. Minden utasítást megkapott Tőle, ezért lemondott minden más yoga- és jñāna-gyakorlatról. Még a yoga és a jñāna folyamatának tökéletessége sem érdekelte, mert teljesen megértette, hogy a Kṛṣṇának végzett odaadó szolgálat az élet végső célja, és ha a jñānīk és a yogīk nem kezdenek vonzódni a kṛṣṇa-kathāhoz [a Kṛṣṇáról szóló elbeszélésekhez], a léttel kapcsolatos illúziójuk sohasem oszlik el.


MAGYARÁZAT

Amíg valaki túlságosan elmerül a testi életfelfogásban, vonzódni fog az önmegvalósítás különböző folyamataihoz, azaz a misztikus yoga-rendszerhez vagy a spekulatív, tapasztalati módszereket felhasználó folyamatokhoz. Ám, amikor valaki megérti, hogy az élet végső célja az, hogy eljusson Kṛṣṇához, akkor felismeri Kṛṣṇát mindenki szívében, s ezzel segít minden olyan embernek, aki vonzódik a Kṛṣṇa-tudathoz. Valójában az élet tökéletessége attól függ, hogy az ember mennyire akar hallani Kṛṣṇáról. Ezért írja ez a vers: yāvad gadāgraja-kathāsu ratiṁ na kuryāt. Ha valakit nem érdekel Kṛṣṇa, nem érdeklik kedvtelései és cselekedetei, lehetetlen, hogy a yoga gyakorlásával vagy a spekulatív tudás révén felszabaduljon.

Az odaadás szintjére eljutva Pṛthu Mahārāja közömbös lett a jñāna és a yoga gyakorlatai iránt, s felhagyott velük. Ez a tiszta odaadó szolgálat szintje, ahogyan azt Rūpa Gosvāmī írja:

anyābhilāṣitā-śūnyaṁ
jñāna-karmādy-anāvṛtam
ānukūlyena kṛṣṇānu-
śīlanaṁ bhaktir uttamā

Az igazi jñāna azt jelenti, hogy megértjük: az élőlény az Úr örök szolgája. Erre a tudásra sok-sok születés után tehetünk szert, ahogyan ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti (BG 7.19): bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate. Az élet paramahaṁsa szintjén az ember tökéletesen megvalósítja, hogy Kṛṣṇa minden dolog forrása: vāsudevaḥ sarvam iti sa mahātmā sudurlabhaḥ. Amikor valaki tökéletesen megérti, hogy Kṛṣṇán kívül nem létezik semmi, és hogy a Kṛṣṇa-tudat az élet legmagasabb szintű tökéletessége, paramahaṁsává, mahātmāvá válik. Az ilyen paramahaṁsa vagy mahātmā nagyon ritka. Egy paramahaṁsa, azaz tiszta bhakta nem vonzódik a haṭha-yogához vagy a spekulatív tudáshoz; egyedül az Úr tiszta odaadó szolgálata érdekli. Előfordul, hogy valaki, aki korábban ragaszkodott ezekhez a folyamatokhoz, megpróbálja az odaadó szolgálatot és a jñānát vagy a yogát egyszerre végezni, ám amint eljut az odaadó szolgálat vegyítetlen szintjére, képes lemondani az önmegvalósítás minden más módszeréről. Amikor az ember szilárdan megvalósítja Kṛṣṇát mint a legfelsőbb célt, többé nem vonzódik a misztikus yoga gyakorlatához vagy a tudásszerzés spekulatív, tapasztalati módszereihez.