HU/SB 4.23.22
22. VERS
- vidhāya kṛtyaṁ hradinī-jalāplutā
- dattvodakaṁ bhartur udāra-karmaṇaḥ
- natvā divi-sthāṁs tridaśāṁs triḥ parītya
- viveśa vahniṁ dhyāyatī bhartṛ-pādau
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vidhāya—elvégezve; kṛtyam—a szokásos szertartást; hradinī—a folyó vizében; jala-āplutā—teljesen megfürödve; dattvā udakam—vizet áldozva; bhartuḥ—a férjének; udāra-karmaṇaḥ—aki olyan nagylelkű volt; natvā—hódolatát ajánlva; divi-sthān—az égen lévő; tri-daśān—a harmincmillió félisten; triḥ—háromszor; parītya—körüljárva; viveśa—belépett; vahnim—a tűzbe; dhyāyatī—miközben rá gondolt; bhartṛ—a férjének; pādau—a két lótuszlába.
FORDÍTÁS
A királynő aztán elvégezte a szükséges temetési szertartásokat, és vizet ajánlott fel áldozatként. Megfürdött a folyóban, majd hódolatát ajánlotta az ég különféle bolygórendszereiben élő félisteneknek. Aztán körüljárta a tüzet, és miközben a férje lótuszlábára gondolt, a lángok közé lépett.
MAGYARÁZAT
Azt, amikor a hűséges feleség férje halotti máglyájának lángjai közé lép, saha-gamanának nevezik, aminek jelentése: „meghalni a férjjel együtt”. A saha-gamana szokását a védikus kultúrában időtlen idők óta követik. Indiában az emberek még az angol uralom után is szigorúan betartották, de hamarosan oda jutottak, hogy ha a feleség nem volt elég erős, hogy halott férje után a tűzbe lépjen, a rokonok kényszerítették rá. Véget kellett vetni hát ennek a szokásnak, de elszórtan még ma is akad néhány olyan eset, ahol a feleség önként a tűzbe lép, s meghal a férjével. Jómagam még 1940 után is ismertem olyan hűséges asszonyt, aki így halt meg.