HU/SB 4.23.7
7. VERS
- titikṣur yata-vāg dānta
- ūrdhva-retā jitānilaḥ
- ārirādhayiṣuḥ kṛṣṇam
- acarat tapa uttamam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
titikṣuḥ—eltűrve; yata—irányítva; vāk—szavak; dāntaḥ—uralkodva az érzékek fölött; ūrdhva-retāḥ—anélkül, hogy magját elveszítené; jita-anilaḥ—szabályozva az életlevegőt; ārirādhayiṣuḥ—csak vágyva; kṛṣṇam—az Úr Kṛṣṇa; acarat—gyakorlat; tapaḥ—lemondások; uttamam—a legjobb.
FORDÍTÁS
Pṛthu Mahārāja azért vállalta ezeket a szigorú lemondásokat, hogy uralkodjon szavai és érzékei fölött, hogy visszatartsa magját, valamint hogy szabályozza teste életlevegőjét. Mindezt Kṛṣṇa elégedettségére tette; semmi más célja nem volt vele.
MAGYARÁZAT
A Kali-yugára vonatkozóan az írások a következő tanácsot adják:
- harer nāma harer nāma
- harer nāmaiva kevalam
- kalau nāsty eva nāsty eva
- nāsty eva gatir anyathā
- (Bṛhan-nāradīya Purāṇa)
Annak érdekében, hogy Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége felismerjen bennünket, örökké az Úr szent nevét kell énekelnünk, napi huszonnégy órán át. Azok a szerencsétlen emberek, akik nem tudják elfogadni ezt a szabályt, jobban szeretnek valamiféle ál meditációt végezni, s nem követik a lemondás többi folyamatát. Az embernek azonban vagy az említett szigorú lemondást kell követnie, hogy megtisztuljon, vagy hozzá kell látnia az odaadó szolgálathoz, ami azért ajánlatos, mert elégedetté tehetjük vele a Legfelsőbb Urat, Kṛṣṇát. A legokosabb az, aki Kṛṣṇa-tudatú, hiszen a Kali-yugában egyáltalán nem lehetséges ilyen szigorú lemondásokat végezni. Csupán az olyan nagy személyiségeket kell követnünk, mint az Úr Caitanya Mahāprabhu. Śikṣāṣṭakájában az Úr Caitanya Mahāprabhu így szólt: paraṁ vijayate śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam, minden dicsőséget az Úr Kṛṣṇa szent neveinek, amelyek azonnal megtisztítják a szívet, és felszabadítják az embert. Bhava-mahādāvāgni-nirvāpanam. Ha minden yoga eredeti célja az, hogy elégedetté tegye az Úr Kṛṣṇát, akkor elegendő csupán az erre a korra ajánlott egyszerű bhakti-yoga folyamatot követni. Fontos azonban, hogy az ember állandóan az Úr szolgálatába merüljön. Noha Pṛthu Mahārāja jóval azelőtt végezte lemondásait, hogy az Úr Kṛṣṇa megjelent ezen a bolygón, célja mégis az volt, hogy örömet szerezzen Neki.
Sok ostoba állítja, hogy Kṛṣṇa imádata csak körülbelül ötezer évvel ezelőtt kezdődött, miután az Úr Kṛṣṇa megjelent Indiában. Ez azonban nem így van. Pṛthu Mahārāja már évmilliókkal ezelőtt imádta az Úr Kṛṣṇát, hiszen Dhruva Mahārāja családjából származott, aki harminchatezer évig uralkodott a Satya-yuga korban. Hogyan uralkodhatott volna Dhruva Mahārāja harminchatezer évig a világ fölött, ha nem élt volna százezer évig? Kṛṣṇa imádata tehát már a teremtés kezdetén is létezett, és a Satya-yuga, a Tretā-yuga és a Dvāpara-yuga után most a Kali-yugában folytatódik. A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy Kṛṣṇa Brahmā életének nemcsak ebben a korszakában jelenik meg, hanem minden milleneumban. Kṛṣṇát tehát minden korban imádták, s imádata nem akkor kezdődött el, amikor Ő Maga megjelent ezen a bolygón ötezer évvel ezelőtt. Ez egy ostoba következtetés, amit a védikus írások nem támasztanak alá.
Az ārirādhayiṣuḥ kṛṣṇam acarat tapa uttamam szavak szintén fontosak ebben a versben. Pṛthu Mahārāja szigorú lemondásoknak vetette alá magát, kifejezetten azzal a céllal, hogy Kṛṣṇát imádja. Kṛṣṇa olyan kedves, különösen ebben a korban, hogy megjelenik szent nevének transzcendentális hangvibrációjában. A Nārada-pañcarātra kijelenti: ārādhito yadi haris tapasā tataḥ kim. Ha az ember Kṛṣṇát imádja, ha Ő a fejlődés célja, akkor nem szükséges szigorú tapasyákat végezni, mert már elérte végcélját. Ha valaki elvégez minden tapasyát, ám nem jut el Kṛṣṇához, akkor valamennyi lemondása hiábavaló volt, mert Kṛṣṇa nélkül minden lemondás fölösleges fáradozás csupán. Śrama eva hi kevalam (SB 1.2.8). Nem szabad elbátortalanodnunk amiatt, hogy nem tudunk az erdőbe vonulni és szigorú lemondásokat gyakorolni. Életünk olyan rövid, hogy hűségesen követnünk kell a vaiṣṇava ācāryák által lefektetett alapelveket, és békésen a Kṛṣṇa-tudatot kell végeznünk. Nem szabad elkeserednünk. Ānande bala hari, bhaja vṛndāvana, śrī-guru-vaiṣṇava-pade majāiyā mana — ajánlja Narottama dāsa Ṭhākura. Ha transzcendentális, boldog életet akarsz élni, énekeld a Hare Kṛṣṇa mantrát, gyere és imádd Vṛndāvana szent helyét, s mindig merülj el az Úr, a lelki tanítómester és a vaiṣṇavák szolgálatában! A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom éppen ezért nagyon biztos és nagyon könnyű. Csupán végre kell hajtanunk az Úr utasítását, és teljesen meg kell hódolnunk Neki; eleget kell tennünk a lelki tanítómester rendeletének, prédikálnunk kell a Kṛṣṇa-tudatot, s követnünk kell a vaiṣṇavák útját. A lelki tanítómester az Úr Kṛṣṇát és a vaiṣṇavákat képviseli, ezért utasításait követve és a Hare Kṛṣṇát énekelve minden a legnagyobb rendben folyik majd.