HU/SB 4.24.14
14. VERS
- pitrādiṣṭāḥ prajā-sarge
- tapase ’rṇavam āviśan
- daśa-varṣa-sahasrāṇi
- tapasārcaṁs tapas-patim
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
pitrā—az apa; ādiṣṭāḥ—elrendelte; prajā-sarge—a gyermeknemzés kérdésében; tapase—hogy lemondásokat végezzenek; arṇavam—az óceánba; āviśan—mentek; daśa-varṣa—tíz év; sahasrāṇi—ezrei; tapasā—lemondásukkal; ārcan—imádták; tapaḥ—a lemondásnak; patim—az Urát.
FORDÍTÁS
Amikor apjuk úgy rendelkezett, hogy a Pracetāknak meg kell nősülniük és gyermekeket kell nemzeniük, mindannyian az óceán mélyére merültek, ahol tízezer évig lemondásokat és vezekléseket végeztek. Így imádták minden lemondás Urát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.
MAGYARÁZAT
A nagy szentek és aszkéták néha a Himalájába vonulnak, hogy elzárkózzanak a világ zűrzavarától. Láthatjuk azonban, hogy a Pracetāk, Prācīnabarhi fiai az óceán mélyére merültek, hogy egy félreeső helyen lemondásokat végezzenek. Tízezer évig vezekeltek, s ebből tudhatjuk, hogy mindez a Satya-yugában történt, amikor az emberek százezer évig éltek. Az is fontos gondolat, hogy lemondásukkal a lemondás Urát, Śrī Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádták. Ha valaki lemondásokat és vezekléseket akar végezni a legfelsőbb cél elérése érdekében, az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét kell elnyernie. Ha megkapta, akkor tudhatjuk, hogy eredményesen végrehajtott minden lemondást és vezeklést. Másrészt, viszont ha valaki nem jut el az odaadó szolgálat tökéletes szintjére, lemondásainak és vezekléseinek semmi értelme, mert a Legfelsőbb Úr nélkül senki sem érheti el a vezeklések és lemondások legnagyobb eredményeit. A Bhagavad-gītā (BG 5.29) kijelenti, hogy az Úr Śrī Kṛṣṇa minden lemondás és vezeklés Ura. Bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ sarva-loka-maheśvaram. A lemondások kívánt eredményét az Úr Kṛṣṇától kapjuk meg.
A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 3.33.7) így ír:
- aho bata śva-paco ’to garīyān
- yaj-jihvāgre vartate nāma tubhyam
- tepus tapas te juhuvuḥ sasnur āryā
- brahmānūcur nāma gṛṇanti ye te
Még ha caṇḍālák családjában született is valaki — a legalacsonyabb sorban, az emberi társadalomban —, dicsőséges, ha az Úr szent neveit énekli, mert ezzel a bhakta kétséget kizáróan bizonyítja, hogy előző életében minden lemondást elvégzett. Az Úr Caitanya kegyéből az, aki a mahā-mantrát énekli (Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare), eléri a legmagasabb szintű tökéletességet, amelyet korábban azok érhettek el, akik az óceán mélyén tízezer évig végeztek lemondásokat. Ha valaki ebben a Kali korban nem él azzal a lehetőséggel, melyet a Hare Kṛṣṇa mantra éneklése kínál, ami e kor bűnös emberi lényei számára rendkívüli engedmény, akkor tudhatjuk róla, hogy az Úr illuzórikus energiája nagyon megtévesztette.