HU/SB 4.24.23
23. VERS
- tatra gāndharvam ākarṇya
- divya-mārga-manoharam
- visismyū rāja-putrās te
- mṛdaṅga-paṇavādy anu
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra—ott; gāndharvam—a zene hangjai; ākarṇya—hallatán; divya—mennyei; mārga—szimmetrikus; manaḥ-haram—gyönyörű; visismyuḥ—megdöbbentek; rāja-putrāḥ—Barhiṣat király minden fia; te—mindannyiuk; mṛdaṅga—dobok; paṇava—üstdobok; ādi—mind együtt; anu—mindig.
FORDÍTÁS
A király fiai nagyon elámultak, amikor hirtelen dobok és üstdobok szólaltak meg, és ritmusos, fülbemászó zene csendült fel.
MAGYARÁZAT
Amellett, hogy tó környékén a legkülönfélébb virágok és más élőlények éltek, zene is szólt. Az imperszonalisták „semmi”-je, amiben nincsen változatosság, egyáltalán nem okoz örömet egy ilyen környezettel összehasonlítva. Az élőlénynek valójában el kell érnie a sac-cid-ānanda, az öröklét, boldogság és tudás tökéletességét. Mivel az imperszonalisták megtagadják a teremtés sokféleségét, nem élvezhetnek transzcendentális boldogságot. A hely, ahová a Pracetāk megérkeztek, az Úr Śiva lakhelye volt. Az imperszonalisták általában az Úr Śiva imádói, ám az Úr Śiva hajléka sohasem változatosság nélküli. Bárhová megy az ember, akár az Úr Śiva, akár az Úr Viṣṇu, akár az Úr Brahmā bolygójára, változatossággal találkozik, amelyet a teljes tudással teli és tökéletesen boldog lények élveznek.