HU/SB 4.24.36
36. VERS
- namo namo ’niruddhāya
- hṛṣīkeśendriyātmane
- namaḥ paramahaṁsāya
- pūrṇāya nibhṛtātmane
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
namaḥ—minden hódolatom Neked; namaḥ—hódolatom újra; aniruddhāya—az Úr Aniruddhának; hṛṣīkeśa—az érzékek urának; indriya-ātmane—az érzékek irányítójának; namaḥ—minden hódolatom Neked; parama-haṁsāya—a legtökéletesebbnek; pūrṇāya—a legteljesebbnek; nibhṛta-ātmane—aki az anyagi teremtésen kívül van.
FORDÍTÁS
Uram! A legfelsőbb irányító Istenségként, Aniruddhaként Te vagy az érzékek és az elme ura, ezért újra és újra hódolatomat ajánlom Neked! Anantának és Saṅkarṣaṇának is ismernek, mert a szádból áradó lángoló tűzzel képes vagy az egész teremtést elpusztítani.
MAGYARÁZAT
Hṛṣīkeśendriyātmane. Az érzékeket az elme irányítja, az elmét pedig az Úr Aniruddha. Ahhoz, hogy valaki odaadó szolgálatot végezhessen, Kṛṣṇa lótuszlábára kell szögeznie elméjét, ezért az Úr Śiva az elme irányítójához, az Úr Aniruddhához imádkozik, hogy legyen kedves, és segítsen neki az elméjét az Úr lótuszlábára szegezni. A Bhagavad-gītā (BG 9.34) kijelenti: man manā bhava mad-bhakto mad yājī māṁ namaskuru. Az elmével az Úr lótuszlábán kell meditálnunk az odaadó szolgálat érdekében. Azt is elmondja (BG 15.15), hogy mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca: az Úrtól jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység is. Ha tehát az Úr Aniruddha elégedett, segíteni tud az elmének, hogy az Úr szolgálatába merülhessen. Arra is utal ez a vers, hogy kiterjedései révén Aniruddha a napisten. A nap uralkodó istensége az Úr Aniruddha kiterjedése, ezért az Úr Śiva a napistenhez is imádkozik ebben a versben.
Az Úr Kṛṣṇa négyes kiterjedésében (Vāsudeva, Saṅkarṣaṇa, Pradyumna és Aniruddha) a pszichikai működések, azaz a gondolkodás, az érzés, az akarat és a cselekvés Ura. Az Úr Śiva az Úr Aniruddhához mint napistenhez imádkozik, aki az anyagi testet felépítő külső anyagi elemek irányító istensége. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura szerint a paramahaṁsa szó szintén a napisten egyik neve. E versben nibhṛtātmanenak szólítják, ami arra utal, hogy az esőzést szabályozva ő gondoskodik a különböző bolygókról. A napisten vizet párologtat el a tengerekből és az óceánokból, aztán felhővé alakítja, s megöntözi vele a földet. Amikor elegendő csapadék hullik, akkor gabona terem, s minden bolygón ez a gabona élteti az élőlényeket. A napistent pūrṇának, teljesnek is szólítja ez a vers, mert a napból áradó sugarak végtelenek. Millió és millió éve, az univerzum teremtése óta ugyanolyan hőt és fényt áraszt, s nem halványodik el. A paramahaṁsa szót olyan emberekkel kapcsolatban használják, akik teljesen megtisztultak. Amikor elegendő napfény van, az elme világos és tiszta marad — azaz a napisten segít az élőlény elméjének, hogy eljusson a paramahaṁsa szintre. Az Úr Śiva így Aniruddhához imádkozik, hogy legyen kegyes hozzá, hogy elméje mindig tökéletesen tiszta lehessen, s az Úr odaadó szolgálatába merülhessen. Ahhoz hasonlóan, ahogyan a tűz minden szennyes dolgot megtisztít, a napisten is mindent fertőtlenít, különösen az elmében lévő piszkos dolgokat, s ezzel képessé teszi az élőlényt, hogy felemelkedjen a lelki megértés síkjára.