HU/SB 4.24.56
56. VERS
- yatra nirviṣṭam araṇaṁ
- kṛtānto nābhimanyate
- viśvaṁ vidhvaṁsayan vīrya-
- śaurya-visphūrjita-bhruvā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yatra—ahol; nirviṣṭam araṇam—egy teljesen meghódolt lélek; kṛta-antaḥ—legyőzhetetlen idő; na abhimanyate—nem támadja meg; viśvam—az egész univerzumot; vidhvaṁsayan—megsemmisítve; vīrya—erő; śaurya—befolyás; visphūrjita—pusztán kiterjedése által; bhruvā—a szemöldököké.
FORDÍTÁS
Ő, a legyőzhetetlen idő pusztán szemöldökét felemelve képes azonnal elpusztítani az egész univerzumot. A félelmetes idő azonban nem férkőzhet annak a bhaktának a közelébe, aki teljes menedéket keresett lótuszlábadnál.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 10.34) elmondja, hogy az Úr a halál képében elpusztítja mindazt, ami az ember tulajdonában van. Mṛtyuḥ sarva-haraś cāham: „Én vagyok a mindent felemésztő halál.” A halál alakjában elvesz mindent, amit a feltételekhez kötött lélek létrehozott. Az anyagi világban idővel minden menthetetlenül elpusztul. Ám a bhakta tetteit még az idő ereje sem képes megakadályozni, mert a bhakta az Úr lótuszlábának tökéletes oltalmát élvezi. Egyedül őt nem köti tehát meg a félelmetes idő. A karmīk és a jñānīk cselekedetei, amelyekben egy parányi odaadó szolgálat sincs, idővel mind kudarcba fulladnak. A karmīk anyagi sikere pusztulásra ítéltetett, s a jñānīk által elért személytelen megvalósítás idővel ugyanígy véget ér.
- āruhya kṛcchreṇa paraṁ padaṁ tataḥ
- patanty adho ’nādṛta-yuṣmad-aṅghrayaḥ
- (SB 10.2.32)
A jñānīk — a karmīkról nem is szólva — szigorú lemondásokat vállalnak, hogy eljussanak a személytelen brahmajyotiba, de mivel nem találnak rá az Úr lótuszlábára, ismét az anyagi létbe zuhannak. Ha valaki nem végez teljesen tiszta odaadó szolgálatot, nincs biztosíték arra, hogy felszabadul, még akkor sem, ha eljut a mennyei bolygókra vagy a személytelen Brahman-sugárzásba. Az azonban, amit a bhakta elér, nem vész el az idő hatására. Még ha nem is tudja teljesen befejezni az odaadó szolgálatot, következő életében onnan kezdheti, ahol abbahagyta. A karmīk és a jñānīk nem kapnak ilyen lehetőséget, mert az eredmények, melyeket ők érnek el, megsemmisülnek. Amit a bhakta elér, az sohasem vész el, hanem tovább folytatódik, akár teljes, akár nem. Ez minden védikus írás véleménye. Śucīnāṁ śrīmatāṁ gehe yoga-bhraṣṭo ’bhijāyate. Ha valaki nem tudja befejezni a bhakti-yoga folyamatát, következő életében lehetőséget kap rá, hogy a bhakták tiszta családjában vagy egy gazdag családban szülessen meg. Az ilyen családokban az embernek kiváló lehetősége nyílhat rá, hogy tovább fejlődjön az odaadó szolgálatban.
Amikor Yamarāja, a halál ura a segédeit tanította, arról beszélt nekik, hogy sohase menjenek a bhakták közelébe. „Ajánljátok fel nekik hódolatotokat — mondta —, de ne menjetek közel hozzájuk!” Az Úr bhaktái nem tartoznak Yamarāja fennhatósága alá. Yamarāja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét képviseli, és ő irányítja minden élőlény halálát, ám a bhaktákkal nincs semmi dolga. A megszemélyesült idő pusztán pillantásával képes elpusztítani az egész kozmikus megnyilvánulást, egy bhaktához azonban nem nyúlhat. Az odaadó szolgálatot, amelyet a bhakta végez ebben az életében, az idő sohasem semmisítheti meg. Az ilyen lelki értékek, változatlanok maradnak, mert fölötte állnak az idő befolyásának.