HU/SB 4.24.63
63. VERS
- tvam eka ādyaḥ puruṣaḥ supta-śaktis
- tayā rajaḥ-sattva-tamo vibhidyate
- mahān ahaṁ khaṁ marud agni-vār-dharāḥ
- surarṣayo bhūta-gaṇā idaṁ yataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tvam—Méltóságod; ekaḥ—egy; ādyaḥ—az eredeti; puruṣaḥ—személy; supta—szunnyadó; śaktiḥ—energia; tayā—amely által; rajaḥ—a szenvedély energia; sattva—jóság; tamaḥ—tudatlanság; vibhidyate—változatos; mahān—a teljes anyagi energia; aham—egoizmus; kham—az éter; marut—a levegő; agni—tűz; vāḥ—víz; dharāḥ—föld; sura-ṛṣayaḥ—a félistenek és a nagy szentek; bhūta-gaṇāḥ—az élőlények; idam—mindez; yataḥ—akitől.
FORDÍTÁS
Drága Uram! Te vagy az egyetlen Legfelsőbb Személy, minden ok oka. Az anyagi világ teremtése előtt anyagi energiád szunnyadó állapotban marad. Amikor anyagi energiád mozgásba lendül, a három kötőerő — a jóság, a szenvedély és a tudatlanság — működésbe lép, s ennek eredményeképpen megnyilvánul a teljes anyagi energia: az egoizmus, az éter, a levegő, a tűz, a víz, a föld és minden más félisten és szent. Így jön létre az anyagi világ.
MAGYARÁZAT
Ha az egész teremtés egy — vagyis nem más, mint a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu —, akkor miért hoznak létre olyan kategóriákat a tapasztalt transzcendentalisták, mint amilyeneket a fenti versben találunk? Miért különböztetik meg a bölcs és művelt tudósok az anyagot a szellemtől? Ezekre a kérdésekre válaszolva az Úr Śiva elmondja, hogy a szellem és az anyag nem bizonyos filozófusok teremtménye, hanem az Úr Viṣṇu nyilvánítja meg azokat, ahogy ez a vers is leírja: tvam eka ādyaḥ puruṣaḥ. A lelki és az anyagi kategóriát az Istenség Legfelsőbb Személyisége teremtette, de valójában ezek a különbségek nem léteznek azoknak az élőlényeknek a számára, akik örökké az Úr szolgálatát végzik. Az anyagi világ csak azok számára van, akik élvezővé válva utánozni akarják az Urat. Az anyagi világ tulajdonképpen más, mint megfeledkezés az eredeti Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, minden dolog teremtőjéről. Az anyag és szellem közötti különbséget az Úr alvó energiája teremti, amikor az Úr lehetőséget kíván adni azoknak az élőlényeknek, akik utánozni akarják Őt az élvezetében. Egyedül nekik teremtette ezt az anyagi világot az Úr szunnyadó energiája. Néha például, amikor a gyerekek utánozni szeretnék az anyjukat, és főzni akarnak a konyhában, anyjuk játékokat ad nekik, hogy utánozhassák, ahogyan főz. Ehhez hasonlóan, amikor néhány élőlény utánozni akarja az Úr tetteit, az Úr létrehozza a számukra ezt az anyagi kozmikus megnyilvánulást. Az anyagi teremtést tehát az Úr idézi elő anyagi energiáján keresztül. Az Úr pillantásának köszönhető, hogy az anyagi energia működni kezd. Ekkor a három anyagi kötőerő mozgásba lendül, és az anyagi energia először a mahat-tattva formájában nyilvánul meg, majd, mint egoizmus, éter, levegő, tűz, víz és föld. A teremtés után a kozmikus megnyilvánulás élőlényekkel telik meg, akik úgy jelennek meg, mint az Úr Brahmā és a hét nagy ṛsi, később, pedig mint a különböző félistenek. A félistenektől származnak az emberi lények, az állatok, a fák, a madarak, a vadállatok és a többi lény. Az eredeti ok azonban az Istenség Legfelsőbb Személyisége, ahogy ez a vers igazolja — tvam eka ādyaḥ puruṣaḥ. Ezt a Brahma-saṁhitā (5.1) is megerősíti:
- īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ
- sac-cid-ānanda-vigrahaḥ
- anādir ādir govindaḥ
- sarva-kāraṇa-kāraṇam
Akiket befed az anyagi energia, azok képtelenek megérteni, hogy mindennek az eredete az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa. Ezt foglalja össze a Vedānta aforizma, janmādy asya yataḥ (Vedānta-sūtra 1.1.2). Ezt Kṛṣṇa is megerősíti a Bhagavad-gītāban (BG 10.8):
- ahaṁ sarvasya prabhavo
- mattaḥ sarvaṁ pravartate
- iti matvā bhajante māṁ
- budhā bhāva-samanvitāḥ
„Én vagyok az eredete a lelki és az anyagi világnak, minden Belőlem árad. A bölcsek, akik tudva tudják ezt, odaadóan szolgálnak és teljes szívből imádnak Engem.”
Amikor Kṛṣṇa azt mondja, hogy Ő mindennek az eredete (ahaṁ sarvasya prabhavaḥ), akkor ezt úgy érti, hogy még az Úr Brahmānak, az Úr Śivának, a puruṣa-avatāráknak, az anyagi megnyilvánulásnak és az anyagi világban élő élőlényeknek is Ő a forrása. Valójában a prabhava („teremtés”) szó egyedül erre az anyagi világra utal, mert miután a lelki világ örökké létezik, nem beszélhetünk teremtésről. A Śrīmad-Bhāgavatam Catuḥ-ślokījában az Úr azt mondja, hogy aham evāsam evāgre: „Én léteztem a kezdetben a teremtés előtt.” (SB 2.9.33) A Védák azt is kijelentik, hogy eko nārāyaṇa āsīt: „A teremtés előtt csak Nārāyaṇa létezett.” Ezt Śaṅkarācārya is megerősíti. Nārāyaṇaḥ paro ’vyaktāt: „Nārāyaṇa transzcendentális a teremtéshez képest.” (Gītā-bhāṣya) Nārāyaṇa minden tette lelki, ezért amikor azt mondta, hogy „legyen teremtés”, ez a teremtés teljesen lelki volt. Az „anyagi” csak azok számára létezik, akik elfelejtették, hogy Nārāyaṇa az eredeti ok.