HU/SB 4.25.32
32. VERS
- nārada uvāca
- itthaṁ purañjanaṁ nārī
- yācamānam adhīravat
- abhyanandata taṁ vīraṁ
- hasantī vīra mohitā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nāradaḥ uvāca—Nārada, a nagy bölcs folytatta; ittham—erre; purañjanam—Purañjanának; nārī—a leány; yācamānam—könyörögve; adhīra-vat—túlságosan türelmetlen lévén; abhyanandata—megszólította; tam—őt; vīram—a hőst; hasantī—mosolyogva; vīra—ó, hős; mohitā—vonzódva hozzá.
FORDÍTÁS
Nārada folytatta: Kedves királyom! Mialatt Purañjanát ennyire elbűvölte a leány, s egyre türelmetlenebbül arra vágyott, hogy megérintse és élvezze, a leányt is magával ragadták Purañjana szavai, s mosolyogva fogadta kérését. Ekkorra már kétségtelenül vonzódott a királyhoz.
MAGYARÁZAT
Ebből az esetből megérthetjük, hogy amikor egy férfi erőszakos, és udvarolni kezd egy nőnek, a nőben vonzalom ébred iránta. Ezt a folyamatot írja le a Bhāgavatam (SB 5.5.8): puṁsaḥ striyā mithunī-bhāvam etam. A vonzalom a nemi élet síkján történik, így a nemi ösztön az anyagi cselekedetek síkja. Ez a feltételekhez kötött élet, az anyagi érzéki élvezet tere az oka annak, hogy az élőlény megfeledkezett a lelki életről. Eredeti Kṛṣṇa-tudatára lepel borul, vagyis anyagi tudattá alakul át. Ekképpen merül bele az élőlény az érzékkielégítésbe.