HU/SB 4.25.37
37. VERS
- imāṁ tvam adhitiṣṭhasva
- purīṁ nava-mukhīṁ vibho
- mayopanītān gṛhṇānaḥ
- kāma-bhogān śataṁ samāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
imām—ez; tvam—jómagad; adhitiṣṭhasva—maradj csak; purīm—a városban; nava-mukhīm—kilenc kapus; vibho—ó, uram; mayā—általam; upanītān—elrendezett; gṛhṇānaḥ—elvenni; kāma-bhogān—az anyagok az érzékkielégítéshez; śatam—száz; samāḥ—évek.
FORDÍTÁS
Kedves uram! Gondoskodtam e kilenckapus városról számodra, hogy az érzékkielégítés legkülönfélébb formáiban legyen részed. Száz évig élhetsz itt, s megkapsz mindent, ami érzékeid kielégítéséhez kell.
MAGYARÁZAT
Dharmārtha-kāma-mokṣānāṁ dārāḥ samprāpti-hetavaḥ. A feleség az oka, hogy valaki sikereket ér el a vallás, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés és végül a felszabadulás területén. Amikor egy férfi megnősül, tudnia kell, hogy ezzel segítséget kapott ahhoz, hogy haladjon a felszabadulás felé. Az élet kezdetén az ember brahmacārī nevelést kap, majd feleségül vehet egy arra alkalmas lányt, és így családot alapíthat. Ha valaki megfelelő nevelésben részesült a családos élethez, minden jó lehetőséget megtalál az emberi élethez az evést, az alvást, a párzást és a védekezést illetően. Mindent megkaphat, ha mindent a vallásos elvek szerint használ.