HU/SB 4.25.4
4. VERS
- śreyas tvaṁ katamad rājan
- karmaṇātmana īhase
- duḥkha-hāniḥ sukhāvāptiḥ
- śreyas tan neha ceṣyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śreyaḥ—végső áldás; tvam—te; katamat—mi az; rājan—ó, király; karmaṇā—gyümölcsöző cselekedetekkel; ātmanaḥ—a léleknek; īhase—vágysz; duḥkha-hāniḥ—minden szenvedés megszűnésére; sukha-avāptiḥ—minden boldogság elérésére; śreyaḥ—áldás; tat—az; na—soha; iha—ezzel kapcsolatban; ca—és; iṣyate—elérhető.
FORDÍTÁS
Nārada Muni így kérdezte Prācīnabarhiṣat királyt: Kedves királyom! Mit akarsz elérni gyümölcsöző cselekedeteiddel? Az élet legfőbb célja az, hogy megszabaduljunk minden szenvedéstől, s boldogok legyünk, ám ezt a két dolgot nem lehet gyümölcsöző tettekkel megvalósítani.
MAGYARÁZAT
Ebben az anyagi világban nagy illúzió fedi be a valódi intelligenciát. Az, aki a szenvedély kötőerejének hatása alatt áll, erejét megfeszítve dolgozik, hogy valami eredményt érjen el, azt azonban nem tudja, hogy az idő sohasem fogja engedni neki, hogy bármit is állandóan élvezzen. Befektetett munkájához képest a nyeresége nem túl kifizetődő, de még ha az is, sohasem jár baj nélkül. Ha valaki nem született gazdagnak, s házat, autókat és más anyagi javakat szeretne venni, évekig éjjel-nappal fáradságos munkát kell végeznie, hogy mind megszerezze. Az ember tehát nem lehet boldog anélkül, hogy keresztül ne menne némi szenvedésen.
Az anyagi világban valójában nem létezik felhőtlen boldogság. Ha valamit élvezni akarunk, szenvednünk kell valami mástól. Mindent összevetve az anyagi világra a szenvedés jellemző, s minden élvezet, amelyre törekszünk, pusztán illúzió, hiszen szenvednünk kell a születéstől, az öregkortól, a betegségtől és a haláltól. Feltalálhatunk megannyi hatásos gyógyszert, de a betegség vagy a halál okozta szenvedéseket nem szüntethetjük meg. A gyógyszerek nem ellenszerek sem a betegségre, sem a halálra. Az anyagi világban valójában nem létezik boldogság, ennek ellenére az, aki illúzióban van, ezért az állítólagos boldogságért dolgozik teljes erejéből, s ezt a kemény munkát boldogságnak tekinti. Ezt nevezik illúziónak.
Nārada Muni megkérdezte Prācīnabarhiṣat királytól, hogy mit szeretne elérni ennyi költséges áldozattal. Még ha valaki el is jut egy mennyei bolygóra, nem kerülheti el a születés, az öregkor, a betegség és a halál okozta szenvedéseket. Valaki azt mondhatja, hogy még a bhaktáknak is számos szenvedésen kell keresztülmenniük, miközben az odaadó szolgálattal kapcsolatos lemondásokat és vezekléseket végzik. Természetesen lehetséges, hogy a kezdők számára az odaadó szolgálat gyakorlása nagyon fájdalmas, de legalább reményük van rá, hogy végül megszabadulnak minden szenvedéstől, és elérik a boldogság legfelsőbb, legtökéletesebb szintjét. A közönséges karmīk ebben nem reménykedhetnek, mert még ha el is jutnak a felsőbb bolygórendszerekbe, nem biztos, hogy megszabadulnak a születés, az öregség, a betegség és a halál gyötrelmeitől. Még az Úr Brahmānak is meg kell halnia, aki a legfelsőbb bolygórendszerben (a Brahmalokán) él. Lehet, hogy az Úr Brahmā születése és halála más, mint a közönséges emberé, az anyagi világban azonban ő sem kerülheti el a születés, az öregkor, a betegség és a halál gyötrelmeit. Ha valaki egy kicsit is komolyan törekszik arra, hogy megszabaduljon ezektől a szenvedésektől, hozzá kell kezdenie az odaadó szolgálathoz. Ezt az Úr Maga is megerősíti a Bhagavad-gītāban (BG 4.9):
- janma karma ca me divyam
- evaṁ yo vetti tattvataḥ
- tyaktvā dehaṁ punar janma
- naiti mām eti so ’rjuna
„Ó, Arjuna! Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.”
Így a teljes Kṛṣṇa-tudatot elérve halála után a bhakta nem tér vissza az anyagi világba. Hazatér, vissza Istenhez. Ez a boldogság tökéletes szintje, amelyet a szenvedésnek még az árnyéka sem szennyez be.