HU/SB 4.25.54


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


54. VERS

andhāv amīṣāṁ paurāṇāṁ
nirvāk-peśaskṛtāv ubhau
akṣaṇvatām adhipatis
tābhyāṁ yāti karoti ca


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

andhau—vak; amīṣām—azok között; paurāṇām—a lakóknak; nirvāk—Nirvāk nevű; peśaskṛtau—Peśaskṛt; ubhau—mindketten; akṣaṇ-vatām—az embereknek, akiknek volt szemük; adhipatiḥ—uralkodó; tābhyām—mindkettővel; yāti—szokott menni; karoti—szokott cselekedni; ca—és.


FORDÍTÁS

A város számos lakója közül kettőt Nirvāknak és Peśaskṛtnak hívtak. Purañjana király olyan polgárok felett uralkodott, akiknek volt szemük, mégis e vak emberek társaságát kereste. Kíséretükben sokfelé megfordult és sok mindent csinált.


MAGYARÁZAT

Ez az élőlény karjaira és lábaira utal. A két láb nem beszél, s emellett vak is. Ha valaki csak a lábaira bízza, hogy sétálni vigyék, minden bizonnyal egy árokban köt ki, vagy nekiütközik valaminek. Ha vak lábai vezetik csupán, az ember élete veszélybe kerülhet.

A cselekvő érzékszervek között nagyon fontos a kéz és a láb, de egyiknek sincs szeme, hogy lásson. Ez azt jelenti, hogy a kézen és a lábon nincsenek nyílások. A fejen sok nyílás található    —    két szem, két orrlyuk, két fül és egy száj    —,    de lentebb, a karokon és a lábakon nincsenek lyukak. Emiatt ezeket a testrészeket andhának, vaknak nevezi a vers. Annak ellenére azonban, hogy az élőlénynek sok nyílás van a testén, a kezével és a karjával kell dolgoznia. Számtalan más érzéknek is az ura, ám amikor mennie kell valahová, csinálnia kell valamit, vagy meg kell érintenie valamit, vak lábait és kezeit kell használnia.