HU/SB 4.25.7
7. VERS
- nārada uvāca
- bho bhoḥ prajāpate rājan
- paśūn paśya tvayādhvare
- saṁjñāpitāñ jīva-saṅghān
- nirghṛṇena sahasraśaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nāradaḥ uvāca—Nārada, a nagy bölcs így válaszolt; bhoḥ bhoḥ—ó; prajā-pate—ó, alattvalók uralkodója; rājan—ó, király; paśūn—állatok; paśya—kérlek, nézd; tvayā—általad; adhvare—az áldozatban; saṁjñāpitān—megölt; jīva-saṅghān—állatok falkái; nirghṛṇena—szánalom nélkül; sahasraśaḥ—ezrével.
FORDÍTÁS
Nārada, a nagy bölcs így szólt: Ó, alattvalók uralkodója, kedves királyom! Kérlek, pillants az állatokra az égen, akiket könyörtelenül és kegyetlenül feláldoztál az áldozati arénában!
MAGYARÁZAT
Az állatáldozatokat a Védák ajánlják, ezért csaknem minden vallásos rítusban ott vannak. Az embernek azonban nem szabad megelégednie azzal, hogy csupán állatokat öl a szentírások útmutatását követve. Felül kell emelkednie a rituális szertartásokon, és törekednie kell, hogy megértse a valódi igazságot, az élet célját. Nārada Muni az élet igazi céljáról akarta tanítani a királyt, és szívében életre akarta kelteni a lemondás szellemét. A tudás és a lemondó szellem (jñāna-vairāgya) az élet végső célja. Tudás nélkül az ember nem válhat meg az anyagi élvezettől, s ha nem válik meg az anyagi élvezettől, nem fejlődhet a lelki életben. A karmīk általában az érzékeiket elégítik ki, s az érzékkielégítés érdekében bármilyen bűnös tettre hajlandók. Az állatáldozat sem más, mint egyike e bűnöknek, ezért Nārada Muni misztikus ereje segítségével megmutatta Prācīnabarhiṣat királynak a halott állatokat, melyeket feláldozott.