HU/SB 4.27.6
6. VERS
- tasyām ajanayat putrān
- purañjanyāṁ purañjanaḥ
- śatāny ekādaśa virāḍ
- āyuṣo ’rdham athātyagāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasyām—neki; ajanayat—nemzett; putrān—fiak; purañjanyām—Purañjanīban; purañjanaḥ—Purañjana király; śatāni—százak; ekādaśa—tizenegy; virāṭ—ó, király; āyuṣaḥ—életének; ardham—felét; atha—ily módon; atyagāt—eltöltötte.
FORDÍTÁS
Nārada, a nagy bölcs aztán így szólt Prācīnabarhiṣat királyhoz: Ó, hosszú életű [virāṭ]! Purañjana király ezeregyszáz fiat nemzett felesége, Purañjanī méhében, ám eközben életének fele letelt.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben több fontos szó van, melyek közül a legfontosabbak az ekādaśa śatāni szavak. Purañjana ezeregyszáz fiat nemzett felesége méhében, és így telt el életének a fele. Valójában minden férfi ezt az utat járja. Ha valaki száz évig él (a legjobb esetben), családos életében ötven éves koráig csak gyermekeket nemz. Sajnos jelenleg az emberek még száz évet sem élnek — ennek ellenére hatvan éves korukig nemzenek gyermekeket. Egy másik dolog, hogy régen az emberek száz-kétszáz fiút vagy leányt nemzettek. Ahogy a következő versből ki fog derülni, Purañjana király nemcsak ezeregyszáz fiat, de száztíz leányt is nemzett. Korunkban senki sem képes ennyi gyermeket nemzeni. Ehelyett buzgón próbálják visszaszorítani a népességszaporulatot a fogamzásgátló szerek segítségével.
A védikus irodalomban sehol sem látjuk, hogy valaha is használtak volna fogamzásgátló szereket, noha gyermekek százait nemzették. A népesedés fogamzásgátló szerekkel való visszaszorítása egy újabb bűnös cselekedet, de ebben a Kali-korban az emberek már olyan bűnösek, hogy nem törődnek bűnös életük visszahatásaival. Purañjana király együtt hált feleségével, Purañjanīval, és sok gyermeket nemzett, s ezek a versek nem tesznek róla említést, hogy fogamzásgátló szereket használt volna. A védikus szentírások szerint a fogamzásgátló szernek annak kell lennie, hogy az ember mérsékeli a nemi életet. Nem élhet korlátlanul nemi életet, hogy a gyermekeket aztán valamiféle terhességmegelőző módszerrel elkerülje. Ha egy férfinek jó a tudata, mindent megbeszél vallásos feleségével, és ennek eredményeképpen intelligenciájával képes lesz egyre jobban felmérni az élet értelmét. Más szóval, ha valaki szerencsés, és van egy jó, lelkiismeretes felesége, akkor a kölcsönös megbeszélés következtében el tudja dönteni, hogy az emberi élet arra való, hogy fejlődjünk a Kṛṣṇa-tudatban, s nem pedig arra, hogy sok-sok gyermeket hozzunk a világra. A gyermekeket pariṇāmának, melléktermékeknek nevezik, és mikor az élőlény józan intelligenciájára hallgat, felismeri, hogy melléktermékeinek Kṛṣṇa-tudata kiterjedésének kell lenniük.