HU/SB 4.28.27
27. VERS
- ananta-pāre tamasi
- magno naṣṭa-smṛtiḥ samāḥ
- śāśvatīr anubhūyārtiṁ
- pramadā-saṅga-dūṣitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ananta-pāre—korlátlanul kiterjedt; tamasi—a sötét anyagi létben; magnaḥ—elmerülve; naṣṭa-smṛtiḥ—megfosztva minden intelligenciától; samāḥ—sok évig; śāśvatīḥ—gyakorlatilag örökké; anubhūya—tapasztalva; ārtim—a háromféle szenvedést; pramadā—nőknek; saṅga—a társaságával; dūṣitaḥ—szennyezett.
FORDÍTÁS
A nőkkel való szennyes társulása következtében az élőlény, Purañjana királyhoz hasonlóan örökké az anyagi lét gyötrelmeitől szenved, és az anyagi élet sötét birodalmában marad, hosszú-hosszú évekre megfosztva minden emlékezettől.
MAGYARÁZAT
Ilyen az anyagi lét. Az anyagi létet az ember akkor tapasztalja, amikor ragaszkodni kezd egy nőhöz, és elfeledi valódi azonosságát, hogy Kṛṣṇa örök szolgája (naṣṭa-smṛtiḥ). Ily módon állandóan szenved az anyagi lét háromféle szenvedésétől, egyik testben a másik után. Hogy megmentsük az emberi civilizációt a tudatlanság sötétségétől, útjára indítottuk ezt a mozgalmat. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom fő célja az, hogy felvilágosítsa a feledékeny élőlényeket, és emlékeztesse őket eredeti Kṛṣṇa-tudatukra. Így megmenekülhetnek a tudatlanság katasztrófájától, valamint attól, hogy egyik testből a másikba vándoroljanak. Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura így énekel:
- anādi karama-phale,
- paḍi’ bhavārṇava-jale,
- taribāre nā dekhi upāya
- e viṣaya-halāhale,
- divā-niśi hiyā jvale,
- mana kabhu sukha nāhi pāya
„Múltbeli gyümölcsöző tetteim miatt most a tudatlanság óceánjába estem. Nem találok semmi utat, hogyan kerülhetnék ki ebből a hatalmas óceánból, amely valójában olyan, mint egy méregóceán. Megpróbálunk boldogok lenni a testi örömökön keresztül, ez az úgynevezett élvezet azonban igazából olyan, mint a túl forró étel, s csak égeti a szívet. Állandóan érzem ezt az égető érzést, éjjel és nappal, ezért elmém nem talál elégedettséget.”
Az anyagi lét örökké aggodalommal teli. Az emberek mindent megpróbálnak, hogy enyhítsenek az aggodalmukon, de mivel nem igazi vezető irányítja őket, ivással és nemi élettel próbálják feledni az anyagi aggodalmat. Az ostoba emberek nem tudják, hogy azzal, hogy az ivás és a szexuális élet segítségével próbálnak elmenekülni az aggodalom elől, csak meghosszabbítják anyagi életüket. Így nem lehet megszabadulni az anyagi aggodalomtól.
A pramadā-saṅga-dūṣitaḥ szó jelzi, hogy a többi szennyeződés mellett már az az egy tisztátalanság, hogy valaki továbbra is ragaszkodik egy nőhöz, elég ahhoz, hogy meghosszabbítsa gyötrelmes anyagi létét. Ezért a védikus civilizációban már gyermekkoruktól úgy nevelték a férfiakat, hogy lemondjanak a nők iránt érzett ragaszkodásról. Az élet első szakasza a brahmacārī, a második a gṛhastha, a harmadik a vānaprastha, a negyedik pedig a sannyāsa szint. Valamennyi arra szolgál, hogy segítsen az embernek lemondani a nők társaságától.