HU/SB 4.29.52
52. VERS
- nārada uvāca
- praśna evaṁ hi sañchinno
- bhavataḥ puruṣarṣabha
- atra me vadato guhyaṁ
- niśāmaya suniścitam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nāradaḥ uvāca—Nārada mondta; praśnaḥ—kérdés; evam—így; hi—bizonyára; sañchinnaḥ—válaszoltam; bhavataḥ—tiéd; puruṣa-ṛṣabha—ó, kiváló személyiség; atra—itt; me vadataḥ—ahogy beszélek; guhyam—bensőséges; niśāmaya—halld; su-niścitam—tökéletesen biztos.
FORDÍTÁS
A nagy szent, Nārada így folytatta: Ó, nagyszerű személyiség! Minden kérdésedre megfelelő választ adtam. Most hallj egy másik, rendkívül bensőséges történetet is, melyet valamennyi szent elfogad.
MAGYARÁZAT
Śrī Nārada Muni személyesen tölti be Barhiṣmān király lelki tanítómesterének szerepét. Célja az volt, hogy utasításai hatására a király azonnal felhagyjon minden gyümölcsöző cselekedettel, és kezdje el az odaadó szolgálatot. A király azonban annak ellenére, hogy mindent megértett, még mindig nem volt kész szakítani tetteivel. Ahogy a következő versekből kiderül, a király azt fontolgatta, hogy a fiaiért küld, akik otthonuktól távol lemondásokat és vezekléseket végeztek. Visszatértük után rájuk akarta bízni a királyságát, hogy elhagyhassa otthonát. A legtöbb ember így tesz. Elfogadnak egy hiteles lelki tanítómestert és meghallgatják, de amikor a lelki tanítómester arra inti őket, hogy hagyják el az otthonukat, és teljesen mélyedjenek el az odaadó szolgálatban, akkor tétováznak. A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy egészen addig oktassa a tanítványt, amíg az meg nem érti, hogy ez az anyagi életforma, a gyümölcsöző cselekedetek végzése egyáltalán nem áldásos. Valójában az embernek kora gyermekkorától gyakorolnia kellene az odaadó szolgálatot, ahogy Prahlāda Mahārāja javasolta: kaumāra ācaret prājño dharmān bhāgavatān iha (SB 7.6.1). A Védák minden utasításából azt vehetjük ki, hogy ha az ember nem kezdi el a Kṛṣṇa-tudatot és az odaadó szolgálatot, akkor csak vesztegeti az idejét az anyagi lét gyümölcsöző cselekedeteivel. Nārada Muni ezért elhatározta, hogy elmond még egy példázatot a királynak, hátha sikerül rávennie, hogy megváljon a családi élettől az anyagi létben.