HU/SB 4.29.59
59. VERS
- iti veda-vidāṁ vādaḥ
- śrūyate tatra tatra ha
- karma yat kriyate proktaṁ
- parokṣaṁ na prakāśate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iti—így; veda-vidām—azoknak, akik ismerik a Védák következtetéseit; vādaḥ—az állítás; śrūyate—hallott; tatra tatra—itt-ott; ha—bizonyára; karma—a cselekedet; yat—ami; kriyate—végrehajtotta; proktam—ahogy mondták; parokṣam—ismeretlen; na prakāśate—nem nyilvánul meg közvetlenül.
FORDÍTÁS
A védikus végkövetkeztetések szakértői azt mondják, hogy az ember múltbeli tetteinek az eredményeit élvezi, vagy azoktól szenved. A valóságban azonban azt látjuk, hogy az a test, amely az elmúlt életben végrehajtotta a tettet, már nincs többé. Hogyan élvezhetjük hát annak a tettnek a visszahatásait egy másik testben, vagy hogyan szenvedhetünk azoktól?
MAGYARÁZAT
Az ateisták bizonyítékot kívánnak a múltbeli cselekedetekből származó visszahatásokra. Azt kérdezik: „Mi a bizonyíték arra, hogy múltbeli karmám visszahatásaitól szenvedek, vagy azokat élvezem?” Nem tudják, hogyan szállítja a finom test a jelenlegi test tetteinek visszahatásait a következő durva testbe. Ennek a testnek a durva része megsemmisülhet, a finom test azonban nem; ez viszi tovább a lelket a következő testbe. A durva test valójában a finom testtől függ. Ezért a következő durva testnek a finom test szerint kell szenvednie vagy élveznie. A lelket mindaddig folyamatosan szállítja a finom test, míg ki nem szabadul a durva anyagi kötelékekből.