HU/SB 4.29.68


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


68. VERS

sarve kramānurodhena
manasīndriya-gocarāḥ
āyānti bahuśo yānti
sarve samanaso janāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

sarve—mind; krama-anurodhena—időrendben; manasi—az elmében; indriya—az érzékek által; gocarāḥ—tapasztalt; āyānti—jönnek; bahuśaḥ—sokféleképpen; yānti—elmennek; sarve—mind; samanasaḥ—egy elmével; janāḥ—élőlények.


FORDÍTÁS

Az élőlény elméje tovább létezik a különböző durva testekben, és az élőlény érzékkielégítésre irányuló vágyai szerint különféle gondolatokat jegyez fel. Ezek együttesen, különféle kapcsolatokban jelennek meg az elmében, ezért néha úgy tűnnek elő, mint sohasem látott vagy sohasem hallott dolgok.


MAGYARÁZAT

Az élőlény kutyatestben végzett cselekedeteit át lehet élni egy másik test elméjében. Ezért tűnik úgy, hogy sohasem hallottunk ezekről a cselekedetekről, és sohasem láttuk őket. Az elme megmarad, annak ellenére, hogy a test változik. Ebben az életünkben is álmodhatunk néha a gyermekkorunkról. Azok az események most furcsának tűnnek ugyan, mégis tudnunk kell, hogy az elme feljegyezte őket. Ezért látjuk álmunkban. A lélek vándorlását a finom test, a különféle anyagi vágyak tárháza okozza. Ha valaki nem merül el teljesen a Kṛṣṇa-tudatban, akkor anyagi vágyai örökké jönnek és mennek. Ez az elme természete: a gondolkodás, az érzés és az akarat. Amíg az elme nem mélyül el meditációjában az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa lótuszlábán, addig megannyi anyagi élvezetre vágyik. Az érzéki képek időrendben vésődnek az elmébe, és egymás után jönnek elő; az élőlénynek ezért az egyik testből a másikba kell költöznie. Az elme terveket sző az anyagi élvezetre, a durva test pedig eszközül szolgál ezeknek a vágyaknak és terveknek a megvalósításához. Az elme az a szint, ahová minden vágy érkezik, és ahonnan a vágyak eltűnnek. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura ezért így énekel:

guru-mukha-padma-vākya,
cittete kariyā aikya
āra nā kaṅha mane āśā

Narottama dāsa Ṭhākura mindenkinek azt tanácsolja, hogy ragaszkodjon ahhoz az elvhez, hogy végre kell hajtania a lelki tanítómestere utasításait. Ne vágyjunk semmi másra. Ha valaki szigorúan követi a szabályozó elveket, amelyeket a lelki tanítómester elrendelt, fokozatosan megtanítja az elméjét arra, hogy semmi másra ne vágyjon, mint Kṛṣṇa szolgálatára. Ez a képzés az élet tökéletessége.