HU/SB 4.3.8
8. VERS
- saty uvāca
- prajāpates te śvaśurasya sāmprataṁ
- niryāpito yajña-mahotsavaḥ kila
- vayaṁ ca tatrābhisarāma vāma te
- yady arthitāmī vibudhā vrajanti hi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
satī uvāca—Satī mondta; prajāpateḥ—Dakṣának; te—tiéd; śvaśurasya—apósodnak; sāmpratam—mostanában; niryāpitaḥ—kezdődött; yajña-mahā-utsavaḥ—egy nagy áldozat; kila—bizonyára; vayam—mi; ca—és; tatra—oda; abhisarāma—mehetünk; vāma—ó, kedves Uram, Śiva; te—tiéd; yadi—ha; arthitā—vágy; amī—ezek; vibudhāḥ—félistenek; vrajanti—mennek; hi—mert.
FORDÍTÁS
Satī így szólt: Kedves Uram, Śiva! Apósod nagy áldozatokat mutat be, amelyen meghívására valamennyi félisten megjelenik. Ha akarod, mi is elmehetünk!
MAGYARÁZAT
Satī tudott az apja és férje közötti feszültségről, mégis azt mondta férjének, az Úr Śivának, hogy mivel apja házában áldozatokat hajtanak végre, melyre sok-sok félisten érkezik, ő is részt akar venni. Vágyát azonban nem mondhatta ki nyíltan, ezért csak annyit mondott férjének, hogy ha férje el akar menni, ő maga is vele tarthatna. Egyszóval kívánságát nagyon udvariasan adta férje tudtára.