HU/SB 4.30.27
27. VERS
- rūpaṁ bhagavatā tv etad
- aśeṣa-kleśa-saṅkṣayam
- āviṣkṛtaṁ naḥ kliṣṭānāṁ
- kim anyad anukampitam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
rūpam—alak; bhagavatā—általad, Urunk; tu—de; etat—ez; aśeṣa—határtalan; kleśa—gyötrelmek; saṅkṣayam—ami eloszlatja; āviṣkṛtam—kinyilvánított; naḥ—nekünk; kliṣṭānām—akik az anyagi körülményektől szenvedünk; kim anyat—nem is szólva; anukampitam—azokról, akikkel mindig jóindulattal bánsz.
FORDÍTÁS
Kedves Urunk! Bennünket, feltételekhez kötött lelkeket a testi életfelfogásban mindig tudatlanság fed be, s így mindig az anyagi lét gyötrelmes helyzetét választjuk. Hogy kiszabadíts bennünket e gyötrelmes körülmények közül, alászálltál ebben a transzcendentális alakban. Ez bizonyítja, hogy határtalan indokolatlan kegyeddel áldasz meg bennünket, akik ekképpen szenvedünk. Mit mondhatnánk akkor a bhaktákról, akikkel mindig olyan jóindulattal bánsz?
MAGYARÁZAT
Amikor az Úr megjelenik eredeti formájában, azért jön, hogy megmentse a jámborokat és elpusztítsa a gonoszokat (Bg. 4.8). Megöli a démonokat, mégis jót tesz velük. Azt mondják, hogy azok az élőlények, akik a kurukṣetrai csatamezőn elestek, mind visszanyerték eredeti helyzetüket (svarūpájukat), mert megadatott nekik a lehetőség, hogy szemtől szemben láthassák Kṛṣṇát, amint Arjuna szekerét vezeti. A kurukṣetrai csatamezőn kívülről szemlélve két dolog történt — Kṛṣṇa megölte a démonokat, a bhaktát, Arjunát pedig megvédte. A végeredmény azonban mindenki számára ugyanaz volt. Azt mondják ezért, hogy az Úr megjelenése megszüntet minden gyötrelmes körülményt, amit az anyagi lét okoz.
Ez a vers egyértelműen kijelenti, hogy az Úrnak ez az alakja (aśeṣa-kleśa-saṅkṣayam) azért jött, hogy megszüntesse az életben tapasztalt minden gyötrelmét nemcsak a bhaktáknak, hanem valamennyi élőlénynek. Āviṣkṛtaṁ naḥ kliṣṭānām. A Pracetāk közönséges embereknek tekintették magukat. Kim anyad anukampitam. Az Úr mindig jóindulattal tekint a bhaktákra. Nemcsak a feltételekhez kötött lelkeknek adja meg teljes kegyét, de a bhaktáknak is, akik odaadó szolgálatuk következtében már felszabadultak.
Az Úr templomokban imádott formáját arcā-vigrahának vagy arcāvatārának nevezik, imádandó formának, mūrti inkarnációnak. Ezt a lehetőséget a kezdő bhaktáknak adja az Úr, hogy szemtől szemben láthassák az Úr valódi formáját, valamint hogy tiszteletteljes hódolatukat ajánlhassák Neki és áldozatokat mutathassanak be Neki arcā formájában. E lehetőségeken keresztül a kezdők fokozatosan életre kelthetik magukban eredeti Kṛṣṇa-tudatukat. A mūrtī-imádat a templomi imádat formájában az Úr legértékesebb áldása a kezdők számára, ezért minden kezdőnek imádnia kell az Urat, azzal, hogy otthonában vagy a templomban arcā-vigrahát (arcāvatārát) tart.