HU/SB 4.30.36
36. VERS
- yatra nārāyaṇaḥ sākṣād
- bhagavān nyāsināṁ gatiḥ
- saṁstūyate sat-kathāsu
- mukta-saṅgaiḥ punaḥ punaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yatra—ahol; nārāyaṇaḥ—az Úr Nārāyaṇa; sākṣāt—közvetlenül; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; nyāsinām—a lemondott rendben élőknek; gatiḥ—a végső cél; saṁstūyate—imádják; sat-kathāsu—a transzcendentális hangvibráció megbeszélésével; mukta-saṅgaiḥ—azok által, akik mentesek az anyag szennyétől; punaḥ punaḥ—újra és újra.
FORDÍTÁS
A Legfelsőbb Úr, Nārāyaṇa jelen van az Istenség Legfelsőbb Személyisége szent nevét hallgató és éneklő bhakták között. Az Úr Nārāyaṇa a sannyāsīk, a lemondott rendben élők végső célja, és Őt imádják a saṅkīrtana mozgalommal azok is, akik mentesek az anyagi szennyeződéstől. Valamennyien újra és újra a szent nevet ismételgetik.
MAGYARÁZAT
A māyāvādī sannyāsīk előtt nincs a valóságban jelen Nārāyaṇa, s ez azért van, mert tévesen azt állítják, hogy ők Nārāyaṇa. A māyāvādī sannyāsīk általános etikettje, hogy Nārāyaṇának szólítják egymást. Ha azt mondjuk, hogy mindenki Nārāyaṇa temploma, az helyénvaló, ám nagy sértés, ha egy másik emberi lényt Nārāyaṇának tekintünk. A daridra-nārāyaṇa (szegény Nārāyaṇa) elképzelés, ami arra törekszik, hogy a szegényeket Nārāyaṇával azonosítsa, szintén nagy sértés. Még az is sértés, ha valaki az Úr Brahmāhoz és az Úr Śivához hasonló félistenekkel azonosítja Nārāyaṇát.
- yas tu nārāyaṇaṁ devaṁ
- brahma-rudrādi-daivataiḥ
- samatvenaiva vīkṣeta
- sa pāṣaṇḍī bhaved dhruvam
„Aki az Úr Nārāyaṇáról azt vallja, hogy azonos szinten áll a nagy félistenekkel, például az Úr Brahmāval és az Úr Śivával, azt azonnal az ateisták közé sorolhatjuk.” A saṅkīrtana-yajñával az ember azonnal elégedetté teheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Akkor Nārāyaṇa Maga azonnal alászáll, és személyesen jelen van. Ebben a Kali-korban Nārāyaṇa jelen van az Úr Caitanya formájában, akiről a következőket írja a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 11.5.32):
- kṛṣṇa-varṇaṁ tviṣākṛṣṇaṁ
- sāṅgopāṅgāstra-pārṣadam
- yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair
- yajanti hi sumedhasaḥ
„Kali korában az intelligens emberek együttes énekléssel imádják az Istenség inkarnációját, aki örökké Kṛṣṇa nevét énekli. Testének színe nem fekete ugyan, Ő mégis Kṛṣṇa Maga. Társai, szolgái, fegyverei és bensőséges barátai kísérik.” Végső soron az emberi élet arra való, hogy elégedetté tegyük Nārāyaṇát, és ezt könnyedén megtehetjük a saṅkīrtana-yajña végzésével. Ha valahol együttesen éneklik az Úr szent neveit, az Úr, Gaura Nārāyaṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége azonnal megjelenik az Úr Caitanya inkarnációjában, s a bhakták a saṅkīrtana-yajñával imádják Őt.
Ez a vers elmondja, hogy Nārāyaṇa nyāsināṁ gatiḥ, a sannyāsīk végső célja. Akik lemondtak az anyagi világról, azoknak Nārāyaṇa elérése a célja. A vaiṣṇava sannyāsīk éppen ezért Nārāyaṇa szolgálatának szentelik az életüket, s nem állítják, hogy ők Nārāyaṇa. Aki megpróbál Nārāyaṇává válni, az ahelyett, hogy nirvairává válna (azaz megszabadulna minden irigységtől a többi élőlény iránt), irigy lesz a Legfelsőbb Úrra. Ezért aki arra törekszik, hogy Nārāyaṇává váljon, a legnagyobb sértést követi el. Valójában, amikor valaki az Úr transzcendentális cselekedeteiről beszél vagy énekel, azonnal megszabadul az irigységtől. Ebben az anyagi világban mindenki irigy mindenki másra, de ha valaki az Úr szent nevét énekli vagy beszél róla, az megszabadul az irigységtől és az anyagi vágyakozástól. Amiatt, hogy irigyek vagyunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, irigyek lettünk a többi élőlényre is. Amikor nem leszünk többé irigyek az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, az emberi társadalomra valódi béke, egység és barátság köszönt. Nārāyaṇa vagy saṅkīrtana-yajña nélkül nem lehet béke ebben az anyagi világban.