HU/SB 4.4.1


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


1. VERS

maitreya uvāca
etāvad uktvā virarāma śaṅkaraḥ
patny-aṅga-nāśaṁ hy ubhayatra cintayan
suhṛd-didṛkṣuḥ pariśaṅkitā bhavān
niṣkrāmatī nirviśatī dvidhāsa sā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

maitreyaḥ uvāca—Maitreya szólt; etāvat—ennyire; uktvā—miután beszélt; virarāma—elhallgatott; śaṅkaraḥ—az Úr Śiva; patnī-aṅga-nāśam—felesége testének pusztulása; hi—mivel; ubhayatra—mindkét esetben; cintayan—megértve; suhṛt-didṛkṣuḥ—nagyon szerette volna látni a rokonait; pariśaṅkitā—félt; bhavāt—Śivától; niṣkrāmatī—idemegy; nirviśatī—odamegy; dvidhā—megosztott; āsa—volt; —ő (Satī).


FORDÍTÁS

A bölcs Maitreya így szólt: Miután mindezt elmondta Satīnak, az Úr Śiva elhallgatott, mert látta, hogy felesége képtelen dönteni. Satī nagyon szeretett volna találkozni rokonaival az apja házában, ugyanakkor azonban megijedt az Úr Śiva intelmétől. Nyugtalan lelkiállapotában ki-be járkált a szobából, akár a hinta, amely ide-oda leng.


MAGYARÁZAT

Satī nem tudta eldönteni, elmenjen-e apja házába, vagy inkább engedelmeskedjen az Úr Śiva utasításának. Kétségek között hányódva fel-alá kezdett járkálni a szoba egyik falától a másikig, akár egy falióra ingája.