HU/SB 4.4.14
14. VERS
- yad dvy-akṣaraṁ nāma gireritaṁ nṛṇāṁ
- sakṛt prasaṅgād agham āśu hanti tat
- pavitra-kīrtiṁ tam alaṅghya-śāsanaṁ
- bhavān aho dveṣṭi śivaṁ śivetaraḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat—ami; dvi-akṣaram—két hangból álló; nāma—nevezett; girā īritam—pusztán a nyelvvel kiejtett; nṛṇām—személyek; sakṛt—egyszer; prasaṅgāt—a szívből; agham—bűnös cselekedeteket; āśu—azonnal; hanti—elpusztítja; tat—az; pavitra-kīrtim—akinek semmi sem szennyezi be hírnevét; tam—őt; alaṅghya-śāsanam—akinek az utasítását sohasem tagadják meg; bhavān—te; aho—óh; dveṣṭi—irigykedsz; śivam—az Úr Śivára; śiva-itaraḥ—akik balszerencsét hoznak.
FORDÍTÁS
Satī folytatta: Kedves apám! A legnagyobb sértést követed el azzal, hogy irigy vagy az Úr Śivára, akinek már pusztán a neve is, amely két szótagból áll — śi és va —, megtisztítja az embert minden bűnös cselekedettől. Az Ő utasítását senki sem tagadja meg. Feddhetetlen ő, és rajtad kívül senki sem irigy rá.
MAGYARÁZAT
Az Úr Śiva a legnagyszerűbb lélek az anyagi világ élőlényei között, ezért neve — Śiva — nagyon áldásos azok számára, akik lelküket a testükkel azonosítják. Ha az ilyen emberek az Úr Śivánál keresnek menedéket, lassanként megérthetik, hogy nem az anyagi testükkel azonosak, hanem szellemi lelkek. Śiva azt jelenti: maṅgala, azaz kedvező. A testben a lélek kedvező. Ahaṁ brahmāsmi: „Brahman vagyok.” Ez a megvalósítás kedvező. Amíg az ember nem ismeri föl lelki azonosságát, addig bármit tesz, az mindig kedvezőtlen. Śiva „kedvező”-t jelent, s az Úr Śiva hívei lassanként a lelki azonosság síkjára emelkednek. Ez azonban még nem minden. Az áldásos élet a lelki azonosítással kezdődik el. De vannak további kötelességek is: az embernek meg kell értenie kapcsolatát a Legfelsőbb Lélekkel. Ha valaki igazán az Úr Śiva híve, akkor eléri a lelki megvalósítás síkját, de ha nem elég okos, akkor megáll annak a megvalósításánál, hogy ő szellemi lélek (ahaṁ brahmāsmi). Ha azonban kellőképpen intelligens, akkor továbbra is az Úr Śivát követve kell cselekednie, mert az Úr Śiva mindig Vāsudeváról szóló gondolataiba merül. Ahogyan azt korábban elmagyaráztuk, sattvaṁ viśuddhaṁ vasudeva-śabditam: az Úr Śiva mindig Vāsudeva, Śrī Kṛṣṇa lótuszlábain meditál. Az Úr Śiva kedvező helyzetét tehát akkor ismeri fel az ember, ha Viṣṇu imádatába kezd, hiszen az Úr Śiva azt mondja a Śiva Purāṇában, hogy a legmagasabb rendű imádat az Úr Viṣṇu imádata. Az Úr Śivát azért imádják, mert ő az Úr Viṣṇu legkiválóbb bhaktája. Nem szabad azonban azt a hibát elkövetnünk, hogy kettőjüket azonos szinten állóknak tekintjük. Ez szintén ateista felfogás. A Vaiṣṇavīya Purāṇa is kijelenti, hogy Viṣṇu, vagyis Nārāyaṇa a legkiválóbb Istenség Legfelsőbb Személyisége, és senkit sem szabad Vele egyenlőnek tekinteni — még az Úr Śivát vagy az Úr Brahmāt sem, más félistenekről nem is beszélve.