HU/SB 4.4.17
17. VERS
- karṇau pidhāya nirayād yad akalpa īśe
- dharmāvitary asṛṇibhir nṛbhir asyamāne
- chindyāt prasahya ruśatīm asatīṁ prabhuś cej
- jihvām asūn api tato visṛjet sa dharmaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
karṇau—mindkét fülét; pidhāya—befogva; nirayāt—az embernek el kell mennie; yat—ha; akalpaḥ—képtelen; īśe—a mester; dharma-avitari—a vallás ura; asṛṇibhiḥ—a felelőtlen; nṛbhiḥ—emberek által; asyamāne—gyalázva; chindyāt—le kell vágnia; prasahya—erővel; ruśatīm—rágalmazó; asatīm—a gyalázónak; prabhuḥ—képes; cet—ha; jihvām—nyelvét; asūn—(saját) életét; api—bizonyára; tataḥ—akkor; visṛjet—adja fel; saḥ—az; dharmaḥ—a folyamat.
FORDÍTÁS
Ha valaki azt hallja — folytatta Satī —, hogy egy felelőtlen ember a vallás urát és irányítóját gyalázza, be kell fognia fülét, s távoznia kell, ha nem tudja méltóképpen megbüntetni. Ha azonban képes arra, hogy megölje, akkor erőszakkal ki kell vágnia a gyalázkodó nyelvét, és meg kell ölnie, majd saját életétől is meg kell válnia.
MAGYARÁZAT
Satī azzal érvelt, hogy aki egy nagy személyiséget rágalmaz, az minden teremtmény közül a leghitványabb. Ugyanezzel az érvvel azonban Dakṣa meg tudta védeni magát, mondván, hogy prajāpati, a tengernyi élő teremtmény ura s a világegyetem szövevényes ügyei kiváló irányítóinak egyike lévén helyzete olyan emelkedett, hogy Satīnak rágalmazás helyett inkább jó tulajdonságait kellett volna kiemelnie. Erre az érvre a válasz az, hogy Satī nem rágalmazott, hanem védekezett. Ha megtehette volna, akkor ki kellett volna vágnia Dakṣa nyelvét, mert az az Úr Śivát sértegette. Az Úr Śiva a vallás védelmezője, ezért az embernek azonnal meg kell ölnie azt, aki rágalmazza őt, s aztán saját életéről is le kell mondania. Ez a helyes út. Mivel azonban Dakṣa Satī apja volt, a leány úgy döntött, hogy nem őt öli meg, hanem saját életének mond búcsút, hogy jóvátegye azt a súlyos bűnt, amit azzal követett el, hogy meghallgatta az Úr Śivát gyalázó szavakat. A Śrīmad-Bhāgavatam ezzel arra tanít, hogy nem szabad eltűrnünk, hogy valaki egy felsőbb tekintélyt sértegessen vagy gyalázzon. Egy brāhmaṇának nem szabad a saját testéről lemondania, mert azzal egy brāhmaṇa megölésének bűne szállna rá. Neki távoznia kell, vagy be kell fognia a fülét, hogy ne hallja a gyalázó szavakat. Ha azonban valaki kṣatriya, akkor rendelkezik azzal az erővel, hogy bárkit megbüntessen, ezért azonnal ki kell vágnia a rágalmazó nyelvét, s el kell vennie az életét. Ami a vaiśyákat és a śūdrákat illeti, nekik azonnal el kell hagyniuk a testüket. Satī úgy döntött, hogy inkább lemond az életről, mert azt gondolta, hogy a śūdrák és vaiśyák közé tartozik. A Bhagavad-gītā (BG 9.32) kijelenti: striyo vaiśyās tathā śūdrāḥ. A nők, a kétkezi munkások és a kereskedők azonos szinten állnak. Az írások javaslata az, hogy a vaiśyák és a śūdrák azonnal hagyják el a testüket, ha egy olyan kiváló személyiség gyalázását hallják, mint az Úr Śiva, ezért Satī úgy döntött, hogy búcsút mond az életnek.