HU/SB 4.4.20
20. VERS
- karma pravṛttaṁ ca nivṛttam apy ṛtaṁ
- vede vivicyobhaya-liṅgam āśritam
- virodhi tad yaugapadaika-kartari
- dvayaṁ tathā brahmaṇi karma narcchati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
karma—cselekedetek; pravṛttam—ragaszkodik az anyagi élvezethez; ca—és; nivṛttam—nem ragaszkodik semmi anyagihoz; api—bizonyára; ṛtam—igaz; vede—a Védákban; vivicya—megkülönböztetett; ubhaya-liṅgam—mindkettő jellemzői; āśritam—irányított; virodhi—ellentmondásos; tat—az; yaugapada-eka-kartari—mindkét cselekedet egy személyben; dvayam—kettő; tathā—így; brahmaṇi—annak, aki transzcendentális szinten áll; karma—cselekedetek; na ṛcchati—elhanyagolja.
FORDÍTÁS
A Védák kétféle cselekedetet javasolnak: az egyik azoknak szól, akik ragaszkodnak az anyagi élvezethez, a másik pedig azoknak, akik nem kötődnek semmi anyagihoz. E kétféle cselekedetnek megfelelően kétféle ember van, s jellemzőik különböznek egymástól. Ha valaki mind a kétféle cselekedetet egy személyben akarja megtalálni, az ellentmondásba ütközik. Aki azonban transzcendentális szinten áll, az mindkét fajta cselekedetet megtagadhatja.
MAGYARÁZAT
A Védákban előírt tevékenységek arra szolgálnak, hogy a feltételekhez kötött lélek, aki azért jött, hogy élvezze az anyagi világot, ezt irányítással tegye, hogy végül lemondjon az anyagi élvezetről, és alkalmassá váljon arra, hogy transzcendentális síkra emelkedjen. A társadalom négy életrendjében — a brahmacarya, a gṛhastha, a vānaprastha és a sannyāsa rendben — mindenki olyan nevelést kap, amelynek segítségével fokozatosan eljuthat a transzcendentális élet síkjára. Egy gṛhastha, vagyis családos ember öltözködése és cselekedetei különböznek a sannyāsīétól, aki a lemondott életrendhez tartozik. Egy ember nem lehet egyszerre két rendnek a tagja. Egy sannyāsī nem cselekedhet úgy, mint egy családos ember, egy családos pedig nem cselekedhet úgy, mint egy sannyāsī. Fölöttük — az anyagi tetteket végző és az anyagi életről lemondott ember fölött — azonban az áll, aki transzcendentális mindkettőhöz képest. Az Úr Śiva helyzete transzcendentális, mivel — ahogyan korábban említettük — magában mindig az Úr Vāsudevára gondol. Ezért sem a gṛhastha, sem a lemondott rendben élő sannyāsī cselekedetei nem megfelelőek számára. Ő a paramahaṁsa szinten, az élet legtökéletesebb szintjén áll. Az Úr Śiva transzcendentális helyzetéről a Bhagavad-gītā (BG 2.52-53) is beszél, s elmondja, hogy amikor valaki teljesen elmerül az Úr transzcendentális szolgálatában, mert olyan tetteket végez, amelyeknek nincs gyümölcsöző eredménye, akkor felemelkedik a transzcendentális síkra. Ebben a helyzetben nem köteles követni a Védák parancsolatait vagy különféle szabályozó elveit. Amikor az ember a különféle csábító eredmények eléréséhez vezető védikus rituációkat előíró utasítások felett áll, és teljesen elmerül a transzcendentális meditációban, azaz odaadó szolgálatban az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondol, akkor a buddhi-yoga, vagyis a samādhi, az eksztázis szintjén áll. Annak, aki elérte ezt a síkot, nem felelnek meg sem azok a tettek, melyeket a Védák az anyagi élvezet érdekében javasolnak, sem azok, amelyek a lemondást szolgálják.