HU/SB 4.4.34
34. VERS
- tair alātāyudhaiḥ sarve
- pramathāḥ saha-guhyakāḥ
- hanyamānā diśo bhejur
- uśadbhir brahma-tejasā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
taiḥ—általuk; alāta-āyudhaiḥ—parázsló fegyverekkel; sarve—mind; pramathāḥ—a szellemek; saha-guhyakāḥ—a guhyakákkal együtt; hanyamānāḥ—megtámadva; diśaḥ—minden irányba; bhejuḥ—menekültek; uśadbhiḥ—ragyogó; brahma-tejasā—a brahminikus erőtől.
FORDÍTÁS
Amikor a ṛbhu félistenek a yajña tűzéből félig égett, izzó husángokat ragadtak ki, s azzal támadtak a szellemekre és a guhyakákra, Satī testőreire, azok a szélrózsa minden irányába menekültek. Ez egyedül a brahma-tejas, a brahminikus erő hatására történhetett így.
MAGYARÁZAT
A versben használt brahma-tejasā szó nagyon fontos. Azokban az időkben a brāhmaṇáknak olyan erő volt a birtokukban, hogy puszta akaratukkal, védikus mantrákat kiejtve a legcsodálatosabb tettekre voltak képesek. Ebben a jelenlegi, degradált korszakban azonban nincsenek ilyen brāhmaṇák. A Pāñcarātrika-rendszer szerint ebben a korban a teljes népesség śūdrákból áll, mert a brahminikus kultúra kiveszett. Arra azonban, akin megmutatkoznak a Kṛṣṇa-tudat megértésének jelei, a vaiṣṇava smṛti szabályai szerint úgy kell tekintenünk, hogy brāhmaṇává válhat, s minden lehetőséget meg kell adnunk neki, hogy eljusson a legtökéletesebb szintre. Az Úr Caitanya legnagylelkűbb ajándéka az, hogy az élet legmagasabb rendű tökéletességével áldja meg azt, aki a Hare Kṛṣṇa éneklésének folyamatába kezd, ami az önmegvalósítás során minden törekvést eredményessé tesz.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Negyedik Énekének negyedik fejezetéhez, melynek címe: „Satī elhagyja testét”.