HU/SB 4.4.7
7. VERS
- tām āgatāṁ tatra na kaścanādriyad
- vimānitāṁ yajña-kṛto bhayāj janaḥ
- ṛte svasṝr vai jananīṁ ca sādarāḥ
- premāśru-kaṇṭhyaḥ pariṣasvajur mudā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tām—őt (Satīt); āgatām—megérkezve; tatra—oda; na—nem; kaścana—valaki; ādriyat—fogadta; vimānitām—nem részesült tiszteletben; yajña-kṛtaḥ—az áldozat bemutatójának (Dakṣának); bhayāt—félelemtől; janaḥ—személy; ṛte—kivéve; svasṝḥ—saját nővéreit; vai—csakugyan; jananīm—anyát; ca—és; sa-ādarāḥ—tisztelettel; prema-aśru-kaṇṭhyaḥ—akiknek torka megtelt a szeretet könnyeivel; pariṣasvajuḥ—megölelték; mudā—örömteli arccal.
FORDÍTÁS
Amikor Satī követőivel az áldozati arénához érkezett, senki sem fogadta illendően, mert az összegyűltek mind féltek Dakṣától. Senki sem üdvözölte őt, csupán anyja és nővérei, akik könnyekkel a szemükben, örömtől sugárzó arccal köszöntötték, és kedvesen beszélgettek vele.
MAGYARÁZAT
Satī anyja és nővérei képtelenek voltak követni a többieket, akik nem részesítették megfelelő fogadtatásban Satīt. Ösztönös ragaszkodásuk miatt könnybe lábadt szemmel, nagy szeretettel ölelték meg őt. Ebből is láthatjuk, hogy a nők rendkívül lágyszívűek: természetes ragaszkodásukat és szeretetüket nem lehet erővel megsemmisíteni. Noha a jelenlévők rendkívül művelt brāhmaṇák és félistenek voltak, féltek Dakṣától, aki rangban fölöttük állt, s mivel tudták, hogy nem örülne neki, nem üdvözölték Satīt, noha magukban mindannyian szerették volna köszönteni őt. A nők természetét a lágyszívűség jellemzi, míg a férfiak néha nagyon kőszívűek.