HU/SB 4.5.10
10. VERS
- yas tv anta-kāle vyupta-jaṭā-kalāpaḥ
- sva-śūla-sūcy-arpita-dig-gajendraḥ
- vitatya nṛtyaty uditāstra-dor-dhvajān
- uccāṭṭa-hāsa-stanayitnu-bhinna-dik
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—aki (az Úr Śiva); tu—de; anta-kāle—a megsemmisüléskor; vyupta—lobogva; jaṭā-kalāpaḥ—hajtincsét; sva-śūla—saját háromágú szigonya; sūci—a pontokon; arpita—átszúrta; dik-gajendraḥ—a különféle égtájak uralkodói; vitatya—szétszórva; nṛtyati—táncol; udita—felemelt; astra—fegyverekkel; doḥ—kezek; dhvajān—zászlók; ucca—hangos; aṭṭa-hāsa—nevetés; stanayitnu—mennydörgő hanggal; bhinna—szétoszlatta; dik—az égtájak.
FORDÍTÁS
A megsemmisülés idején az Úr Śiva haja messzire lobog. Háromágú szigonyával leszúrja a különféle égtájak uralkodóit, és kacagva, büszke táncát lejtve szaggatja szét karjaikat, mintha csak zászlók volnának, ahogy a mennydörgés szórja szét a felhőket az egész világon.
MAGYARÁZAT
Prasūti, aki nagyra becsülte vejének hatalmát és erejét, arról beszél, mit tesz az Úr Śiva a megsemmisülés idején. E leírás szerint az Úr Śiva olyan hatalmas erővel rendelkezik, hogy Dakṣa erejét hozzá sem lehetett hasonlítani. A megsemmisüléskor az Úr Śiva háromágú szigonyával a kezében táncol a különféle bolygók uralkodói fölött, haja pedig lobog, ahogy a felhők szóródnak szét minden irányban, hogy a bolygókat bőséges esővel árasszák el. A megsemmisülés utolsó fázisában a bolygókat víz önti el, s ezt az özönvizet az Úr Śiva tánca idézi elő. Táncát pralaya táncnak, a megsemmisítés táncának nevezik. Prasūti megértette, hogy a közelgő veszélynek nemcsak az az oka, hogy Dakṣa nem törődött a leányával, hanem az is, hogy semmibe vette az Úr Śiva tekintélyét, s nem adta meg neki a kellő tiszteletet.