HU/SB 4.5.21


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


21. VERS

pūṣṇo hy apātayad dantān
kāliṅgasya yathā balaḥ
śapyamāne garimaṇi
yo ’hasad darśayan dataḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

pūṣṇaḥ—Pūṣānak; hi—mivel; apātayat—kiverte; dantān—a fogait; kāliṅgasya—Kaliṅga királyának; yathā—mint; balaḥ—Baladeva; śapyamāne—amikor megátkozta; garimaṇi—az Úr Śiva; yaḥ—aki (Pūṣā); ahasat—mosolygott; darśayan—mutatva; dataḥ—a fogát.


FORDÍTÁS

Ahogy Baladeva verte ki Dantavakra, Kaliṅga királya fogait Aniruddha házassági szertartásán a szerencsejáték közben, úgy szabadította meg Virabhadra is Dakṣát valamennyi fogától amiatt, hogy Dakṣa egyre csak a fogait vicsorgatta, amikor megátkozta az Úr Śivát. Így tett Pūṣāval is, aki szintén megmutatta fogait, amikor egyetértően mosolygott.


MAGYARÁZAT

A vers Aniruddhának, az Úr Kṛṣṇa unokájának esküvőjére utal, aki elrabolta Dantavakra leányát, s akit később elfogtak. Amikor a leányrablásért el akarták látni a baját, Dvārakāból Balarāma vezetésével katonák érkeztek. Kitört a harc a kṣatriyák között. Az efféle összecsapás meglehetősen gyakori volt, különösen a házassági szertartások alkalmával, amikor mindenkiben felébredt a vágy, hogy összemérje az erejét másokkal. Ebben a vetélkedő légkörben elkerülhetetlenül kirobbant a harc, ami gyakran végződött halállal és szerencsétlenséggel. A küzdelem végeztével az ellenfelek általában békét kötöttek, s minden a legnagyobb rendben folyt tovább. Dakṣa yajñája hasonló volt ezekhez az eseményekhez. Az Úr Śiva katonái most mindenkit megbüntetnek    —    Dakṣát és a félisteneket, Bhagát, Pūṣát és Bhṛgu Munit    —,    később azonban minden békével ér majd véget. Ez a fajta harci szellem tehát nem egészen ellenségeskedés volt. Mindannyian erősek voltak, s a védikus mantrák vagy misztikus képességeik segítségével meg akarták mutatni erejüket. Ügyességéről a harcban mindkét fél jócskán bizonyságot tett Dakṣa yajñája alkalmával.