HU/SB 4.6.40
40. VERS
- sa tūpalabhyāgatam ātma-yoniṁ
- surāsureśair abhivanditāṅghriḥ
- utthāya cakre śirasābhivandanam
- arhattamaḥ kasya yathaiva viṣṇuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—az Úr Śiva; tu—de; upalabhya—látván; āgatam—megérkezett; ātma-yonim—az Úr Brahmā; sura-asura-īśaiḥ—a félistenek és a démonok legkiválóbbjával; abhivandita-aṅghriḥ—akinek lábait imádják; utthāya—felállva; cakre—tett; śirasā—fejével; abhivandanam—tiszteletteljes; arhattamaḥ—Vāmanadeva; kasya—Kaśyapának; yathā eva—éppen olyan, mint; viṣṇuḥ—Viṣṇu.
FORDÍTÁS
Az Úr Śiva lótuszlábát a félistenek és a démonok egyaránt imádták. Amikor azonban a félistenek között megpillantotta az Úr Brahmāt, magas rangja ellenére azonnal felállt, majd a földre borulva, lábát megérintve úgy fejezte ki előtte tiszteletét, mint ahogyan Vāmanadeva ajánlotta tiszteletteljes hódolatát Kaśyapa Muninak.
MAGYARÁZAT
Kaśyapa Muni az élőlények kategóriájába tartozott, de transzcendentális fia, Vāmanadeva Viṣṇu inkarnációja volt. Így aztán annak ellenére, hogy Ő volt az Úr Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Vāmanadeva mégis tiszteletét ajánlotta Kaśyapa Muninak. Ehhez hasonlóan az Úr Kṛṣṇa gyermekkorában szintén mindig felajánlotta tiszteletteljes hódolatát anyjának és apjának, Yaśodānak és Nandának, a kurukṣetrai csatatéren pedig megérintette Yudhiṣṭhira Mahārāja lábát, mert a király idősebb volt Nála. Láthatjuk tehát, hogy az Istenség Személyisége, az Úr Śiva és sok más bhakta kimagasló helyzete ellenére személyes példájával azt tanította, hogyan kell hódolatunkat ajánlanunk a fölöttünk állóknak. Az Úr Śiva azért ajánlotta fel tiszteletteljes hódolatát Brahmānak, mert Brahmā az apja volt, ahogyan Kaśyapa Muni is Vāmana apja volt.